2010. május 20., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 72-73. (935-936.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Mozaik
Sport
Jogászszemmel a kettős állampolgárságról

Benyújtották a magyar Országgyűlésnek a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslatot. A kezdeményezést támogatják a határon túli magyarságszervezetek, köztük az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ). Arról, hogy Ukrajna hogyan viszonyul a kérdéshez, illetve hogyan viszonyul egymáshoz a magyar állampolgárság és a Magyar igazolvány, dr. Tóth Mihállyal, a jogtudományok kandidátusával, az UMDSZ tiszteletbeli elnökével beszélgettünk.

– Hogyan viszonyulnak az ukrajnai jogszabályok a kettős állampolgársághoz? Nem ismerik vagy tiltják?

– Az alkotmány kimondja, hogy Ukrajnában egyes állampolgárság létezik, ami kizárja, hogy az országon belül, bármelyik közigazgatási egység saját állampolgárságot vezessen be. Ezt a tételt értelmezi számos jogász úgy, miszerint Ukrajnában az alkotmány tiltja a többes állampolgárságot. Az állampolgárságról szóló törvény alapelvként határozza meg Ukrajna állampolgárai számára más állam polgárságába való belépésének jogát, ugyanakkor az állampolgárság elvesztésének kritériumaként (okaként) értékeli a felnőtt korú ukrán állampolgár által más állam polgárságának önakaratából való felvételét (19. cikk 1. bekezdés). Vagyis nem tiltják, hiszen nem is tilthatják, de törekszenek e jelenség megszüntetésére, oly módon, hogy ilyen esetekre kilátásba helyezik az ukrán állpolgárságtól való megfosztást. Aki tehát egy másik állam polgára lesz, a fentebb említett törvényi előírás szerint megfosztatik ukrán állampolgárságától. Ismereteim szerint az ukrán jogrendben ezen állampolgárság-megvonásnak jelenleg nincs meg az eljárása. Ennek okán közvetlen formában még nem került alkalmazásra.

– Mi lett a sorsa annak a BJUT-os törvénytervezetnek, amely 5 éves börtönbüntetést helyezett kilátásba a kettős állampolgárok számára?

– Valóban, a közelmúltban, az előző kormánykoalícióhoz tartozó képviselők javaslatára a Legfelső Tanácsban első olvasatban elfogadásra kerültek törvénytervezetek, melyek az említett joghézagot szándékoztak pótolni. E jogszabálytervezetek meghatározták az ukrán állampolgár kötelezettségét arról, hogy más állam polgárságába való belépéséről meghatározott határidőn belül értesítse Ukrajna ebben illetékes hatóságát, valamint kilátásba helyezik e kötelezettség elmulasztóinak büntetőjogi felelősségre vonását. Vagyis, az önfeljelentés kötelezettségét és ennek elmulasztásának büntetését helyezték kilátásba a törvényhozók – amelyek akár jogi abszurditásként is értékelhetőek. Remélem, a megváltozott belpolitikai erőviszonyok nem teszik lehetővé e jogtalan elképzelések törvényerőre emelkedését.

– Sok orosz és román nemzetiségű ukrán állampolgár rendelkezik anyaországa állampolgárságával. Őket érte valamilyen retorzió? Ennek fényében milyen kockázatot vállal az a kárpátaljai, aki felveszi a magyar állampolgárságot?

– Köztudomású, hogy számos ukrán állampolgár rendelkezik más állam polgárságával is. A szóbeszéd szerint a legtöbben orosz, román és izraeli állampolgársággal, de erről semmilyen hivatalos kimutatás nincs, és a fentebb vázolt jogkörnyezetben értelemszerűen nem is lehet. Tudomásom van egy esetről, amikor bukovinai (Csernovic megye) illetőségű, román állampolgársággal is rendelkező személyt azután kényszerítettek az ukrán állampolgárságból való kilépés kérelmének a megírására, miután Ukrajnába való belépésekor az egyik, míg kilépésekor a másik útlevelét használta, és a vámvizsgálat során megtalálták nála román útlevelét. Bár az ehhez hasonló esetek megfelelő körültekintő viselkedés mellett elkerülhetőek, elméletileg fennáll az ukrán állampolgárságtól való megfosztásnak a veszélye. Szólni kell arról is, hogy a többes állampolgárság megléte Ukrajnában már ma is kizáró tényező számos állami hivatal és választott tisztség betöltésére, ami esetünkben nemzeti közösségünk számos tagja számára egyéni érvényesülésének, szabad életpályaválasztásának válhat gátló tényezőjévé.

– Milyen az ukrajnai politikai elit viszonyulása a kettős állampolgársághoz? Lát esélyt arra, hogy Ukrajna elismeri ennek intézményét, különösen annak fényében, hogy az a Viktor Janukovics az elnök, aki 2004-ben ezt támogatta?

– Valószínűsíthető, hogy a most regnáló politikai hatalom türelmesebben, megértőbben viszonyul majd ehhez az Ukrajna számára rendkívül érzékeny problémához. Nem gondolom, hogy az országban a közeljövőben legalizálnák a többes állampolgárság intézményét. Azért sem látom ennek esélyét, mert ilyen jellegű vállalást Viktor Janukovics sem utóbbi választási programjában, sem a kisebbségi szervezetekkel, így az UMDSZ-szel kötött szerződésében sem tett. De azért nálunk minden megtörténhet, s mindannak az ellenkezője is. Legalábbis eddig ez így volt.

– A magyar Országgyűlés közel tíz éve fogadta el a státustörvényt. Jogi szempontból hogyan viszonyul ez a kettős állampolgársághoz?

– A jelenlegi helyzetben sehogy, hiszen a két törvénynek eltérőek az alanyai és tárgyai, valamint teljesen eltérő jogviszonyokat szabályoznak. Amennyiben a módosított magyar állampolgársági törvényben a határon túli magyar nemzetiségű személyek állampolgárságba való befogadásának (visszahonosításának) kritériuma lesz a magyar nemzethez tartozás, lehetséges, hogy ennek egyik bizonyítéka lehet majd a Magyar igazolvány birtoklása. Meglátásom szerint nem egyszerű feladat a magyar jogalkotó számára a származás elve (jus sanguinis) alapján az állampolgárságba való befogadás olyan kritériumrendszerének a kialakítása, mely egyrészt lehetővé teszi a környező országokban élő, magukat magyarnak valló személyek számára a magyar állampolgárság felvételét, másrészt nem vezet etnikai alapú diszkriminációhoz az egykori magyar állampolgárok és leszármazottaik körében. De bármilyen is lesz a törvény szövege, s függetlenül az esetleges vélt vagy valós retorziók lehetőségétől, Kárpátalján valószínűleg rendkívüli népszerűségnek örvend majd a magyar állampolgárság megszerzésének a lehetősége. Még a Magyar igazolványnál is kapósabb "portéka" lesz, bár utóbbiak birtokosainak száma lassan eléri a statisztikailag kimutatott magyarok számát vidékünkön. Így aztán, ha az ország egésze nem is, de polgárainak egy része egyénenként integrálódik majd az egyesült Európába.

Tóth Viktor

Mit mond a nemzetközi jog?

Bár az államok szabadon határozzák meg az állampolgárság megszerzésének feltételeit, a nemzetközi jogi gyakorlatban az állampolgárság nem pusztán formális, hanem a személy és az állam közötti tényleges kapcsolatot feltételező kötelék, mondta Kende Tamás nemzetközi jogász a Magyar Távirati Irodának annak kapcsán, hogy a formálódó Orbán-kormány egyik első törvényjavaslata várhatóan módosítja a magyar állampolgárság megszerzésének szabályait.

Ha a kapcsolat csak formális, akkor más államoknak az állampolgárságot nem kell tényként kezelniük, míg ha a kapcsolat tényleges, azaz például a helyben lakást, a kultúra és a nyelv ismeretét is magában foglalja, akkor azt tiszteletben kell tartaniuk. Többek között a ténylegesség elve miatt sem kaphatnak a határon túl élők csoportosan állampolgárságot még abban az esetben sem, ha magyar identitását őrző kisebbségről van szó, fejtette ki a szakember. Hozzáfűzte, a nemzetközi gyakorlattal nem ellentétes a Fidesz sajtóhírekből megismerhető javaslata, amely szerint a magyar identitásúak – magyar felmenőkkel rendelkezők, magyar nyelvet beszélők – egyénileg folyamodhatnak állampolgárságért abban az esetben is, ha nincs állandó lakóhelyük Magyarországon. Kende Tamás emlékeztetett arra, hogy hasonló szabályokat fogadott el Románia a Besszarábiában élő románokkal kapcsolatban, továbbá eltérő módon Írország és Olaszország is megnyitotta a lehetőséget a határain túl élő ír, illetve olasz identitású emberek előtt.

Kende Tamás kifejtette: a történelem során a megváltozó határok miatt nemegyszer adódtak olyan helyzetek, amikor egy állam polgárai másik államban találták magukat. Az első világháborút lezáró Párizs környéki békék speciális helyzetet eredményeztek, ugyanis a tömeges kettős állampolgárság elkerülése érdekében úgy rendelkeztek, hogy a szomszédos országok kisebbségévé vált magyaroknak dönteniük kellett, és amennyiben kisebbségiként a szülőföldjükön maradtak egy idegen államban, elveszítették magyar állampolgárságukat. Ebben az esetben tehát a nemzetközi politika a nemzetközi jog eszközeivel tömegesen fosztott meg magyarokat az állampolgárságuktól. Ez oda vezetett, hogy sokkal több magyar állampolgárságú magyar él az Egyesült Államokban és Argentínában, mint Erdélyben. Manapság is van arra példa, hogy új államalakulatok a területükön maradt kisebbségek miatt tiltják a kettős állampolgárságot, erről lehet szó Ukrajna és a balti államok esetében is.

A nemzetközi jogász szerint a magyar államnak joga van arra, hogy a laza nemzetközi kereteket tiszteletben tartva, egyoldalúan határozza meg saját állampolgársági szabályait, és nincs olyan jogi kötelezettsége, hogy azokról előre konzultáljon más államokkal. Ugyanakkor más államoknak is van lehetőségük egyoldalú lépésekre, például arra, hogy megtiltsák állampolgáraiknak a kettős állampolgárságot. Az államok általában nem a kettős állampolgárságot, hanem saját állampolgársági szabályaikat határozzák meg, és gyakran még ma is tiltják a kettős állampolgárságot. A jogegyenlőség elvéből adódóan azonban az állampolgárok közül a kettős állampolgároknak általában nincs kevesebb joguk, mint a második állampolgársággal nem rendelkezőknek, de a nemzeti jogszabályok az állampolgárság mellett gyakran plusz szabályokat is előírhatnak bizonyos jogosultságok megszerzéséhez.

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó