2010. május 18., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 71. (934.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Házunk tája
Sport
A málnatelepítés tapasztalataiból

A málna nemcsak rendkívül ízletes termésű növény, hanem meglehetősen szívós és szapora, erdők tisztásain, irtásokon hamar megjelenik és gyorsan elterjed a sekély és sokszor sziklás talajréteg ellenére is, ha az szerves anyagban – lomb és korhadó aljnövényzet – annyira gazdag, hogy abból a talaj felületére is jut.

A hegyvidékeinken lehulló évi 900–1000 milliméternyi csapadék egész évi vízszükségletét biztosítja. A málna nemesítve kertjeinkben is megterem. Igaz, ehhez tudnunk kell egyet s mást.

– A sikeres málnatermesztés alapvető feltétele az egész évben kielégítő, de különösen a fejlődés szakaszában megkívánt vízmennyiség maradéktalan biztosítása – állítja Anatolij Kanajev, aki hétvégi telkén folytatja eme áldásos tevékenységét. – 600–700 milliméter alatti évi csapadékmennyiség esetén csak a rendszeres öntözéssel biztosított vízpótlás teheti eredményessé a termesztést. A sarjhajtások május–júniusban fejlődnek a leginkább, ekkor szükséges a legnagyobb mennyiségű nedvességet biztosítani számukra.

– Mindenki így csinálja?

– Hallottam már olyan termesztőről is, aki arra esküszik, hogy a tövek szalmás anyaggal történő takarása előnyösebb, mint az öntözés. Azt mondja, hogy a talaj felületén összegyűlő, megálló, pangó víz hátráltatja a termesztést, nem beszélve a felhúzódó talajvízről, amely akár hetven centiméter is lehet. A vízháztartás nagy részben az altalaj függvénye. Ezért állítják többen, hogy a málnatermesztésben az altalaj szerepe nagyobb, mint a szántott-kapált rétegé.

– A víz vegyi tulajdonságai is ennyire fontosak?

– Igen, bár kizáró tényezővé válhatnak, mihelyst a vízben oldódott sótartalom meghaladja a 0,15%-ot, a szódalúgosság pedig a 0,06%-ot.

– S a levegő páratartalma?

– A málna szereti, ha magas a páratartalom. A mi éghajlati viszonyaink mellett, különösen a júniusi befolyásolhatja kedvezően a termés mennyiségét és minőségét is. A túl sok csapadék és a magasabb páratartalom szélsőséges esetben hátrány is lehet, főleg növényvédelmi szempontból.

– Mit mondhatunk el a talajösszetétellel kapcsolatban?

– Erre a málna kevésbé igényes. A felszínen gazdag a gyökérrendszere, amelyről a tapasztalat azt állítja, hogy talajzsaroló. Vastagsága azonban a málna sekélyen húzódó gyökérzete ellenére se legyen ötven milliméternél vékonyabb. Amennyiben ezt és a jó vízháztartást biztosítani tudjuk, akkor a málna a homokos talajtól kezdve az agyagig, sőt tőzeges talajig mindenhol megterem. Kedvence mégis a homokos vályog, különösen, ha mély rétegű, szerves anyagban gazdag, tápanyaggal és vízzel jól ellátott savas kémhatású és az altalaj is jó vízelvezetésű.

– Mit tartsunk még szem előtt?

– Hogy az egyes fajták talajigénye különböző. Míg például a June inkább a kötöttebbeket kedveli, a Newburgh a szegény talajokon is megél, a The Latham pedig a legváltozatosabbakhoz is alkalmazkodik.

– Hőigény?

– Ez esetben különbséget kell tennünk a vegetatív részek, illetve a termés optimális hőigénye között. Míg maga a növény a hűvösebb, kevésbé szélsőséges klímájú vidékeken nő és terem a legjobban, addig a termés a napsugaras, a nap folyamán meleg, éjjel pedig hűvös vidékeken kapja meg jellemző ízét, aromáját és színét. Azt szokták mondani, hogy a híres borvidékek hőmérsékleti viszonyai a málna termelésének is nagyon kedveznek. Ilyen helyeken ugyanis a tél nem nagyon kemény, a nyár pedig napsütéses, de nem túlzottan meleg és aszályos. Az ősz viszont hosszú, így a sarjak tökéletesen beérnek. A nagy meleg ugyanis a málna gyökérzetén keresztül, annak valamennyi életfolyamatát kedvezőtlenül módosítja, míg az érés alatti aszályos hőség a gyümölcs perzselődéséhez és "rásüléséhez" vezet. Különösen, ha az erős napsütés a csapadékszegény időszakban tartós és meleg széllel párosul. Az erős és gyakori szelek nyáron a sarjhatások törésével, télen pedig azok fokozott elfagyásával, valamint a hótakaró elfújásával okoznak kárt. A széltől védett területek minden esetben előnyösebbek.

– Más veszélyekkel is számolhatunk?

– Számos növénnyel ellentétben nem a megfoganásával, hanem inkább a szaporaságával lehet gondunk. Ugyanis a termővesszők közelében új tősarjak, sőt a tő körül kisebb-nagyobb távolságban gyökérsarjak is előtörhetnek. Ha nem szeretnénk, hogy kertünk áthatolhatatlan málnadzsungellé váljon, az elterebélyesedett példányokat minél hamarabb kapáljuk ki. Ezután szedjük szét a töveket és ültessük máshová, ha új helyen is telepíteni kívánunk. A veszsző tövén néhány vastag, elálló járulékos rügyet hagyjunk, amelyekre ültetéskor különösen ügyeljünk. Előtte azonban készítsük elő a talajt. Legalább 40–50 centiméter mélyen lazítsuk fel és forgassunk bele némi komposztot. A sarjakat 120 centiméter sor- és 80 centiméter tőtávolsággal telepítsük. Növényünk gyorsan termőre fordul és 8–10 éven át terem.

Szíjjártó Erika

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó