2010. május 13., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 68-69. (931-932.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Medicina
Vitamin
Mozaik
Sport
Hírszerzők a médium nyomában

Abszurd párbajnak is nevezhető, amit a brit kémelhárítás vívott Helen Duncan parafenoménnal. Bár a hölgy a szó hagyományos, középkori értelmében nem volt boszorkány, az angol média, és az egész XX. századi sajtó mégis így nevezte. A szemtanúk szerint valójában médium volt, aki spiritiszta szeánszokon vett részt és szellemeket idézett meg. Másik furcsa képessége az volt, hogy a jobb szeméből ektoplazmát bocsátott ki, amely az összejövetelek résztvevői szeme láttára különféle alakokká alakult. Általában emberek, a szellemvilágból megidézett, már test nélküli személyek jelentek meg ilyen látható formában.

Helen 1897-ben született igen rossz körülmények között, nagy szegénységben, és már nagyon fiatalon munkába kellett állnia. Megismerkedett későbbi férjével, aki bevezette a spiritiszta körökbe. Itt derült ki, hogy kiváló médium, azaz "közvetítő" a holtak és az élők világa között. A szépnek egyáltalán nem nevezhető, kövér asszonyság először az első világháború után vált ismertté, ám igazi karrierje ezen a pályán a második világégés kezdetén kezdett felfelé ívelni. Két felnőtt fia a brit hadseregben szolgált.

A nő akkor már évtizedek óta különleges képességéből élt, és nem is rosszul. Rengeteg meghívásnak kellett eleget tennie világszerte. 1941 decemberében egy ilyen "előadáson" arra kérte az egyik édesanya, mondja meg, mi lett a fiával, aki a HMS Barham csatahajón szolgált, és már hetek óta nem tudott róla semmit. Helen megidézte a fiút, aki síri hangon elmondta, hogy ő már halott, az ellenség elsüllyesztette a hajójukat.

A Barham a brit flotta egyik büszkesége volt, melyet "talpig" páncél borított, a legkorszerűbb haditechnikával volt ellátva, és 1200 ember szolgált rajta. A brit hadvezetés azonban taktikai szempontból néhány hétig titokban szerette volna tartani az esetet, és félt az elesett tengerészek hozzátartozóinak reakcióitól is. Ám Helen Duncan azon a bizonyos szeánszon leleplezte az esetet, és a sajtó rávetette magát a témára. A haditengerészeti elhárítás bosszút esküdött a parafenomén ellen. Megpróbálták bebizonyítani, hogy a német titkosszolgálatnak dolgozik. A titkosügynökök nem hitték el a szellemidézést, meg voltak győződve arról, hogy az asszony a hadihajó elvesztésének hírével akarta Anglia népét sokkolni.

Attól kezdve Helent éveken át mindenhová követték, figyelték kapcsolatait, sőt még a szeánszaira is beültek. Bár semmi kompromittálót nem találtak, úgy gondolták, csak türelem és kitartás kérdése az egész. Mikor 1944 elején kitűzték a normandiai partraszállás dátumát, úgy vélték, Helen arról is tudomást szerzett, és már figyelmeztette is a németeket. Érdekes módon a szellemidézésben ugyan nem hittek, ám hogy hogyan tehetett szert az információra, a nő különös képességeivel magyarázták. Az egyik összejövetelen csaptak le a nőre, és összeesküvés, kémkedés, hazaárulás vádjával letartóztatták. Az asszony nem tudta cáfolni a vádakat, habár a bíróság sokáig nem fogadta el a titkosszolgálat érveit. Mivel a katonai ügyészek látták, hogy pácban vannak, egy kétszáz évvel azelőtt íródott törvényt cibáltak elő, melyet soha senki nem alkalmazott. E szerint tiltott dolog az országban a szellemidézés. Végül sikerrel jártak, a nőt e törvény alapján kilenc hónap börtönre ítélték.

Helen a háború után megalázottan és megtörten szabadult. Bár még több mint tíz évig élt, de már nem találta régi önmagát. A megbélyegzés miatt szeánszaira is kevesen voltak kíváncsiak. Ráadásul 1956-ban újra megvádolták, letartóztatták. Akkor egészségi állapota már annyira megromlott, hogy néhány napon belül meg is halt.

Helen Duncan rehabilitációjáért 2007-ben unokája aláírásgyűjtést indított. A hozzátartozókat leginkább az bántotta, hogy a közvélemény csak az 1950-es években értesült az ügyről, és a család a köznevetség tárgya lett, és társadalmi megbélyegzéstől szenvedtek. Eddig nincs fejlemény az ügyben.

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó