2010. május 8., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 67. (930.) szám
CímlapMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Publicisztika
Aktuális
Hágón, határon innen
Hágón, határon túl
Gyökerek
Árny-oldal
Sport
Az álombeli Éva

A férfi hosszú ideje rosszul aludt, nyugtalan, kellemetlen álmai voltak, és reggel összetörten, rosszkedvűen ébredt. De a mai álma...! Ez igazán szép volt, kár volt fölébrednie belőle. Egészen felfrissült tőle, a gondolatai is egészen más irányt vettek, nem komor emlékeit idézték, valami szebb jövő felé mutattak.

...Akkor ő már túl volt a harmadik váláson is.

Valahogy mindig szerencsétlen volt a párválasztása.

Illetve: először nem is lett volna semmi baj. Irén... Szép szerelem, utána harmonikus házasság. De közéjük áll feleségének az anyja. Erőszakos asszonyság, dróton rángatta az egész családot. És: nem tetszett neki a vő. Addig-addig áskálódott, míg a lánya beadta a derekát: gyenge akaratú, érzelmes, lírai alkat volt, nem volt képes szembeszegülni. Az anyós pedig nem bánta, hogy már egy kisfiú is született, ez majd apa nélkül fog felnőni. Válás...

A második házasságába egyszerűen belesodródott. Egyedül maradt. És kellett valami nő. Persze, jobban tette volna, ha először szétnéz, míg talál egy neki valót. Magda kolléganő volt, ugyanabban az iskolában oktatott. Igaz, ő először nem gondolt házasságra, szerelmi partnert keresett. De botrányosnak tartották nem is nagyon titkolt viszonyukat: ez, kérem, mégiscsak egy tanintézmény...! Persze, a régi jó szokás szerint a nőn akarták elverni a port, őt akarták eltávolítani. Hát: összeházasodtak. Öt évig éltek együtt. Nagyon rosszul. Magda összeférhetetlen, intrikus természet volt, nem csupán a férjével provokált konfliktusokat, a kollégáival is állandóan háborúzott, ebbe pedig őt is bevonta, összeveszítette tanártársaival. Ő meg nem bírta az állandó feszültséget, más nőnél keresett vigasztalást. Erzsi az iskola könyvelőségén dolgozott (ismét csak nem ment messzire!), kedves, szenvedélyes, simuló szerelmű nő. Magda kiszagolta, mi van köztük. Most lett csak mellette pokol a férfi élete! Bírta egy ideig, bírta, azután beadta a válókeresetet. Magda pedig bosszúból mindenről tájékoztatta Erzsi férjét. Az is elvált. Neki meg feleségül kellett vennie Erzsit, de ezt azonban nem is nagyon bánta: szép házasság ígérkezett ezzel az áradó szerelmű nővel. De épp az, hogy áradó szerelmű. Egy férfi ezúttal sem volt neki elég. Ismét szeretőt tartott. Botrány. Válás.

A férfinak most már elege lett a nősülésből meg a nőkből is. Rá sem tudott nézni egyikre sem. De magányos volt, szomorúan teltek a napjai. Női társ nélkül... Hisz még alig múlt ötvenéves. Kezdődtek a nyugtalan éjszakái.

És akkor jött az a szép álom.

Autóban ült, a vezető mellett. Mögötte, a hátsó ülésen: Éva. Gyermekkori játszópajtása. (Érdekes: hosszú esztendők óta nem gondolt rá.) Még kisiskolások voltak, amikor elváltak útjaik. Éva apját valami távoli városba helyezték. Nagyon kedvelték egymást, neki azonban nem is nagyon fájt az elválás: ebben a korban gyorsan túltesszük magunkat az ilyesmin. Évát azóta sem látta, és most mégis maga korú nőnek érzékelte, de tudta, hogy ő az, és határozottan jólesett a jelenléte. Hát még az, amikor előre nyúlt, és megigazította a gallérját. Azután... Simogatni kezdte a haját... De ez már több volt a soknál.

És akkor fölébredt. Frissen. Jókedvűen.

És töprengeni kezdett rajta: miképp talált rá az álombeli énje a régi Évára. És nem volt-e élete végzetes hibája, hogy akkor nem érdeklődött azután, hová lett, mi történt vele. Föl kellett kutatni, tartani vele a kapcsolatot, talán ő lett volna az igazi párja. Érdekes: épp úgy hívják, mint az első asszonyt. Éva... Most már semmi esélye sincs ahhoz, hogy a nyomára bukkanjon. És különben is: Éva éli a maga életét, férjhez ment, gyermeket nevel, bizonyára boldog.

Igen: nincs rá kilátás, hogy összehozza vele az élet. És az álma valahogy megteremtette.

És az álombeli Éva mintha vele maradt volna.

Úgy érezte: már nem annyira magányos.

Balla László

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó