2010. április 29., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 63-64. (926-927.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Furcsa lények körülöttünk

A XXI. század legnagyobb tudományos kihívásai közé tartozik az élet utáni kutatás a közeli égitesteken. Akadnak azonban olyan szakemberek, akik úgy vélik, ahhoz, hogy rátaláljunk az első földönkívüli életformára, előbb Földünk élővilágát kellene rendesen feltérképeznünk.

Néhány évvel ezelőtt a NASA kutatói élő mikroorganizmust találtak egy visszatérő űreszköz külső burkolatán. A hír alaposan felkavarta a kedélyeket, és hetekig folyt a vita arról, hogy a világűrben, vagy a légkör felsőbb rétegeiben tapadt-e rá az ismeretlen eredetű élőlény. Az eset kapcsán ismét előtérbe került a pánspermia-elmélet. A téma neves szaktekintélye, dr. Chandra Wickramasinghe kellemetlen kérdések egész sorát zúdította a tudomány képviselőinek nyakába. Többek között azt firtatta, ha olyan mikrobák találhatók nagy magasságban, melyek nem földi elemek, felvetődik a kérdés, mégis honnan származnak?

A cardiffi kutató egy asztrobiológiai szimpóziumon követelte a tudományos kutatások kiterjesztését a troposz- és sztratoszférára. Bár ezekben a rétegekben a gyilkos sugárzások miatt az élet lehetősége a nullával egyenlő, ám az űreszköz "potyautasának" esetéből okulva érdemes lenne ott is kutatásokat végezni.

Paul Davies, az Arizonai Egyetem kutatója úgy véli, akár az orrunkban is élhetnek olyan baktériumok, amelyek más égitestekről származnak. A meglepő kijelentést arra alapozza, hogy a Földön található baktériumoknak mindössze egy százalékát ismerjük, így lehetnek közöttük földönkívüli eredetűek is, amelyek üstökösökön vagy meteoritokon utazva jutottak el a Földre. Az elmélet nem is annyira légből kapott, mint amilyennek az első olvasás után tűnik, hiszen léteznek szélsőséges körülmények között, például forró vízben, lávában élő baktériumok, és ezek bizony sehogyan sem illenek bele a tudomány által kreált világképünkbe.

Az emberi szem számára láthatatlan rodok, illetve rudak, más néven skyfish (égi halak) valószínűleg már évezredek óta itt élnek velünk a Földön, de létezésük a fényképezőgépek és filmfelvevő készülék tömeges elterjedéséig titokban maradt.

A rod elnevezés José Escamillától származik, aki 1994-ben egy forgatás alkalmával számos, pálcika alakú szerkezetet filmezett le. Először azt hitte, a kamera előtt átrepülő rovarok okozták a jelenséget, de miután filmes kollégáival képkockáról képkockára átnézték a felvételeket, rájött, hogy ismeretlen életformákat sikerült megörökíteni. Ezek az apró szárnyakkal rendelkező, pálcika alakú lények úgy mozognak, amint a rovarok, néha szökkennek, vagy valósággal úsznak a levegőben, de olyan sebességgel, amelyre egyetlen, általunk ismert élőlény sem képes.

A másik érdekes légköri jelenség a plazmagömb elnevezést kapta. Ennek már sokkal nagyobb irodalma van, hiszen – a rodoktól eltérően – ezek a fényes, gömbszerű élőlények vizuálisan is megfigyelhetők.

A vidéken élő emberek sok hiedelmet kapcsoltak ehhez a jelenséghez. Vannak, akik tévesen a lidércfénnyel azonosítják. A jelenségről készült jó minőségű fényképfelvételeken bizony szembetűnő hasonlóságok fedezhetők fel, de amíg a lidérc helyhez kötött jelenség, addig a plazmagömbökről mindez nem mondható el. Ezek az életformák képesek egyesülni, majd szétválni, szabályos alakzatba rendeződni és hosszabb ideig feszes rendben együtt repülni. A feltételezések szerint százával élhetnek környezetünkben olyan életformák, amelyek létezéséről még semmit nem tudnak a tudósok.

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó