2010. április 29., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 63-64. (926-927.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Huszti gravitációs pontok

– Huszton születtem. Sokáig pedagógusként, kémiatanárként dolgoztam. Sajnos, alacsony volt a fizetés, nem lehetett belőle megélni. Tíz éve hagytam ott a pályát, s azóta magánvállalkozóként keresem a kenyerem – mondja Dovzsineckij Zita. – Lábbelit értékesítek. Nem ment rosszul az üzlet, bár amióta bejött a gazdasági válság, jóval kisebb a kereslet. De hát az ember csak a saját erejében bízhat. Ez mindig is így volt. Bár amilyen most az ifjúság, nem tudom, hogy bánnom kellene-e a döntést.

Hogy milyen Huszton magyarnak lenni? Nyertesünk meglátása szerint a magyarok egyre jobban összetartanak, s főleg a két mérvadó szervezet, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség körül tömörülnek. A két organizáció konszenzusban él, s a tagjai a nézetkülönbségek dacára, különösen ha egy kollektívában dolgoznak, együttműködnek. Nagyon fontos szerepet játszik a magyar iskola, a római katolikus, a református egyház. Mégsem könnyű magyarként élni, különösen az anyanyelv rendszeres gyakorlása tűnik a családon és az említett gravitációs pontokon kívül megoldhatatlannak. A szerencsésebbek közé tartoznak azok a családok, melyek egy utcában laknak. De nagyon erős az asszimiláció, mivel éppen a közösség tagjai nem nagyon adják magyar iskolába gyermeküket. Nem látnak benne perspektívát.

– A családunkban természetesen anyanyelvünkön beszélünk. Még él az édesanyám, aki már 84 éves. A fiam, Krisztián 11 éves, s az anyanyelvű iskolában tanul. Nekünk – bár én még ukrán iskolát végeztem, s ukrán környezetben élünk – ez természetes. Azt akarom, hogy magyar maradjon! – hangsúlyozza Dovzsineckij Zita.

T. V.

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó