2010. április 27., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 62. (925.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Merjünk kreatívak lenni!

Néhány évvel ezelőtt egy amerikai riporter, beutazva szűkebb pátriánkat, az egyik megyei médiumban azt nyilatkozta, hogy a kárpátaljai emberek közül minden harmadik tehetséges valamelyik művészeti ágban – elég csak a kárpátaljai festőiskolát megemlíteni–, illetve mesterember – a viski ácsok az egész világon hírnevet szereztek –, és minden második itt élő üzleti érzékkel megáldott. Később, amikor az egyik legismertebb szociológusunkkal, Fegyir Sándorral készítettem interjút, ő is megerősítette, vidékünk lakossága abban tér el az összukrajnai, de talán az egész Kárpát-medencei emberektől, hogy a kreativitása, ötlettára szinte végtelen. Talán a túlélési ösztön munkálkodik bennünk, vagy az őseinktől örökölt géneink adják a hajlamot, hogy bármilyen nehéz idők köszöntek is kishazánkra, valahogy mindig megmaradtunk békés, munkaszerető kárpátaljainak.

Mindezek annak kapcsán jutottak az eszembe, hogy egyik nap belvárosi sétára indultam és bizony meglepett, mennyi ajándékbolt nyílt az elmúlt évek alatt. A Kárpátaljára érkező turista egy tucatnyi szuvenírárus kínálatából választhat. Van itt többféle fafaragás Rahóról, illetve Kőrösmezőről, beregi, lemki és bojkó motívumokkal kivarrt szőttes, tenyérbe simuló drimba (hucul pengetős népi hangszer), tengericsuhéból font táska és tálka Viskről, vesszőkosár és -bútor Izáról és a végtelenségig sorolhatnám a sok helyi értékkel bíró kézműves dolgokat. Aztán egy-két érdekességgel is találkoztam. Például a Petőfi-tér egyik kisüzletének kirakatában a süteményeknek hitt formázott, színes tárgyakról kiderült, hogy illatos házi készítésű szappanok. A Színház téren a megyeszékhely iparművészeti főiskolájának tanulói által készült különleges bizsukat vásárolhattam. A skanzenben egy gobelinkészítő kiállítására invitált ismerősöm. Hazafelé tartva az iránytaxiban megütötte a fülemet egy beszélgetés, amely bizonyos Valerij Szivohop nevű csizmadiáról szólt. Utóbbi Ungváron él, és egy országos divatbemutatón lett díjazott. A "hallgatózásom" alatti információkból azt szűrtem ki, ő az egyetlen kárpátaljai csizmakészítő, aki egyéni megrendelésre készíti el a divatos lábbeliket, s nem is akármilyeneket.

Alig egy hónap múlva 12 518 fiatal érettségizik így vagy úgy a középiskolákban. Ha megkérdeznénk valamelyiküket, biztos vagyok benne, egyikük sem vágná rá, hogy szappanos, kosárfonó vagy csizmadia akar lenni. Mindez azonban egyáltalán nem zárja ki, hogy néhány év múlva nem működtethet majd sikeres vállalkozást, akár bizsu- vagy fonottkosár-árusként is. Mert kárpátaljaiként ott lapul benne, bennük, szinte mindenkiben a hajlam, a kreativitás, az üzleti érzék.

A mai gazdaságilag nehéz világban a kézművesiparból, netán egyéni vállalkozásból megélni, bármennyire tehetséges is valaki, persze nem- igen lehet. Viszont a kárpátaljai mentalitás alapján, miszerint több lábon kell állni ezen a világon, fennmaradni nem is olyan nehéz. Még egy pályakezdő fiatalnak sem...

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó