2010. április 27., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 62. (925.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Az utolsó szőlősvégardói magyar

Szőlősvégardó – az itt élő oláh cigányokat nem számítva – ukrán többségű település. De csak majdnem, merthogy egy-két magyar azért itt is él. Egyikük, Kovács Klára, lapunk hűséges előfizetője. Kovács Klára

– Tősgyökeres végardói vagyok. Édesapám, Zombori Miklós görög katolikus papként szolgált a településen – meséli Klára néni. – Már akkoriban kevés magyar élt itt. Amikor bejöttek az oroszok, egyesek azzal vádolták, hogy hungarizálni akarja az itt élőket. Ez nem volt igaz, bár tény, hogy valóban magyar papként tartotta számon a település. De mindenki félt, és sikerült ellehetetleníteni.

Az édesapjának minden lépését figyelték, több ízben is merényletet követtek el ellene. De hiába dördült el több ízben is a gyilkosnak szánt fegyver, az égiek vigyáztak rá. 1949-et írt a kalendárium, amikor három napot kaptak, hogy elhagyják az ősi portát, azaz a parókiát. A görög katolikus pap és a családja mehetett Isten hírével... A szomszéd szerencsére befogadta őket. De még ezzel sem volt vége, sőt. Édesapja számára még csak ekkor, 1950 februárjában jött a megpróbáltatás: élet- és jellempróbáló hat és fél év a Gulagon, Szibériában.

Magára maradt a feleség és a tíz gyerek, a legkisebb ráadásul az apja elhurcolása után négy hónapra született. Két éven át egy szobában húzták meg magukat. Nem volt könnyű... Aztán Klára néni nővére a szomszéd településen, Fancsikán kezdett dolgozni, ahol egy bérlakáshoz jutott. Átköltözött a család.

Az édesapa végül hazatért. Legkisebb gyermeke hatéves volt, amikor először látta. Ő maga csont és bőr volt, mégis nekiállt házat építeni. Nagy volt a szegénység, gyakori vendég volt az éhség, a nyomor. Klára néni meg is betegedett. Baj volt a hátgerincével, egy évig feküdt gipszágyban.

– Amikor hazajöttem a szanatóriumból, édesanyám elé álltam, hogy szeretnék tanulni – folytatja beszélgetésünket. – Az volt a válasz: szó sem lehet róla! Szerette volna, ha még egy évig pihenek. De hát nagyon akaratos voltam! Nagyszőlősön ápolónak tanultam, s kitűnő eredménnyel végeztem. S még azelőtt munkába álltam, hogy megszereztem volna a diplomát.

Közel hét évig dolgozott, majd férjhez ment az aknaszlatinai Kovács Konstantinhoz, aki az ottani sóbánya mérnöke volt. A szlatinai poliklinikán folytathatta a szakmáját, 39 évig tevékenykedett az egészségügyben. Az édesapját két hónap híján 92 évig megtartotta a Jóisten. Viszszaadta a rendszer által elvett éveket. Mind a tíz gyermeke diplomát szerzett. Klára néninek egy bátyja meghalt, aki a magyarországi Törökszentmiklóson élt. Kilencen még megvannak, nyolcan Kárpátalján, Ungvártól Királyházáig. A testvére, Zombori András pedig ma is Budapesten él, zenész, tagja volt a 100 tagú cigányzenekarnak, s néha még most is fellép.

Egyszer a férjétől megkérdezték: hajlandó volna-e papnak tanulni? Igent mondott. Akkoriban üldözték a görög katolikus egyházat, így illegálisan tanult öt éven át. Persze, a rettegett KGB mindenről tudott, megfigyelte. 1980-ban fejezte be, akkor szentelték fel papnak. Működött Gödényházán, Fancsikán, három évig a felvidéki Pólyánban, majd Mátyócon. Végül, 1997-ben hazatértek. S milyen az élet: Szőlősvégardón éppen paphiány volt, ő pedig nem mondott nemet a felkérésre. Ma is a helyi gyülekezet parochusa.

– Eleinte a szabad ég alatt, egy udvaron volt a mise. A pravoszlávok máig nem adták vissza a templomunkat, pedig erre bírósági határozat is született – magyarázza. – A hívek kérték a tönkrement parókia viszszaszolgáltatását is, amelyben az idők folyamán iskola, óvoda, büfé is működött. Mielőtt hazatértünk volna, visszakapták. Ez nekem különösen fontos volt, hiszen ebben a házban születtem. Ma a kápolna is itt van berendezve.

Az, hogy a férjem is pap lett, talán nem is történhetett másképp. Édesapám oldaláról a családfánkban az 1680-as évektől 67 pap volt. És van utánpótlás: az unokaöcsémet hamarosan felszentelik. Nekünk három gyermekünk van. Az egyik unokám már elvégezte az ungvári szemináriumot, jelenleg Rómában tanul tovább. Az örökség folytatódik.

Mint ahogy Klára néni említette, már gyerekkorában is kevés magyar élt itt. Ma mintegy tíz család. Valamennyien beköltözöttek. Ő az utolsó igazi, tősgyökeres szőlősvégardói magyar.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó