2010. április 24., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 61. (924.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Észérvek kontra félelmek

Nem egészen ötven napra volt szüksége Viktor Janukovicsnak, hogy egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb, választási ígéretét valóra váltsa. Viszonylag rövid idő alatt sikerült kedvezően módosítani a Julija Timosenko miniszterelnöksége idején megkötött, az ország számára nyilvánvalóan hátrányos gázszerződést Moszkvával. Persze a Kreml is megkérte az alku árát, huszonöt évvel tovább állomásoztathatja fekete-tengeri flottáját a Krímen.

Az elmúlt öt évben az ország kormányrúdjával nem éppen a legügyesebben bánó narancsos vezérek, immár ellenzékből, azonnal nekimentek az államfőnek. Újat, vagy legalábbis eredetibbet most sem találtak ki, a szokásos kifogást vágták az elnök fejéhez: elárulja a nemzeti érdekeket, kockára teszi a szuverenitást.

A megállapodást vehemensen kritizálók, annak parlamenti jóváhagyását blokáddal, utcai demonstrációval megakadályozni kívánó ellenzékiek ugyanakkor nagy nemzeti hevületükben egy-két "apróságról" megfeledkeznek. Vagy legalábbis úgy tesznek. Holott egészen biztosan tisztában vannak azzal, mekkora könnyítés, ösztönző erő az ukrán gazdaságnak a kialkudott gázármérséklés. A válság és az előnytelen állami szabályozás eredményeként hatalmasat zuhant az ipar, ennek a társadalmi és szociális viszonyokra gyakorolt negatív következményeit felesleges is részletezni. Az energiaár jelentős csökkentésével újra versenyképes lehet az ország húzóágazata, ami már rövid távon termelésnövekedéshez, munkahelyteremtéshez, az adóbevételek gyarapodásához, értelemszerűen bővülő büdzséhez, a deficit mérsékléséhez, inflációcsökkenéshez, leegyszerűsítve talán még a hétköznapokban is érezhető javuláshoz vezethet.

S ez csak az érem egyik oldala. Mert korántsem biztos, hogy olyan nagyon gyengül Ukrajna geopolitikai pozíciója, nemzeti függetlensége a flotta további maradásával. S itt nem feltétlenül arra gondolok, hogy Anders Fogh Rasmussen NATO-főtitkár, Hillary Clinton amerikai külügyminiszter és Stefan Füle, az Európai Unió bővítési biztosa egyetértően dicsérték az egész kontinens számára megnyugtató gázvita hosszú távúnak tűnő rendezését, de biztonságpolitikai szempontból sem fogalmaztak meg kifogásokat, mint ahogyan azt is siettek jelezni, a harkivi megegyezés nem áll az integrációs folyamatok útjába.

Hozzátenném még, az sem elhanyagolható szempont, hogy az orosz hadiflotta Szevasztopolban és térségében több tízezer helyi lakosnak jelent biztos munkát és jó megélhetést. Annak hirtelen megszűnése, meggondolatlan kivonása egyfajta szociális katasztrófát idézne ott elő. Ha Timosenkón vagy Juscsenkón múlna – márpedig nyilatkozataik alapján erre törekednek –, krímiek tízezreinek bér és kenyér híján büszke nemzeti érzülettel kellene jóllakniuk. Azt vajon hogyan kell?!

Dunda György

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó