2010. április 22., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 59-60. (922-923.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Kulcslyuk
"A talpraesett, gondolkodó tanulóra nem tudok haragudni"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A Kulcslyuk mai vendége Kelemen Klára, a Salánki Mikes Kelemen Középiskola magyar nyelv- és irodalomtanára.

 – Ha újra kezdhetné, ismét a pedagógusi pálya mellett döntene?

– Már gyerekkoromban tanítósdit játszottam, névsorom volt a pajtásaimról és osztálynaplót is vezettem, melyben értékeltem a teljesítményüket. Mikor a pályaválasztás került szóba, nem volt kétséges, én csak tanár leszek. Huszonöt éve oktatok, és egyetlen napját sem bánom.

– A nyelv vagy az irodalom áll közelebb a szívéhez?

– Bár mindkettő egyformán fontos, de én inkább az irodalom felé hajlok. A nyelv azért fontos, mert fejleszti a helyesírásunkat, megtanulunk szépen fogalmazni, választékosan kifejezni magunkat stb. Szoktam mondani, hogy az intelligens ember arról ismerhető fel többek közt, hogy hibátlanul ír és szépen beszél. Az irodalom pedig nemcsak a nevelő hatása miatt nélkülözhetetlen, hanem azért is, mert a tanulók egy-egy mű elolvasása után egyéni véleményt alkotva értékelhetik az emberi tulajdonságokat, s ezt a művekről tartott beszélgetések során meg is osztják velem. A pozitív, illetve a negatív hősökön keresztül megtanulják észrevenni az értékeset és a hamisat.

– Milyen gyerek volt?

– Előfordult velem is, hogy rossz fát tettem a tűzre. De azért volt bennem kötelességtudat, soha nem mentem úgy iskolába, hogy nem volt kész a leckém, nem tanultam meg a verset.

– A szorgalmas, magolós típusú gyerekeket kedveli, vagy a kreatív, örökmozgó, minden csínyre kész nebulókat?

– Inkább az utóbbit. A talpraesett, gondolkodó tanulóra nem tudok haragudni. Szerintem a tanár–diák kapcsolatba egy kis huncutság még belefér. Talán ez közelebb is hozza őket egymáshoz.

– Lokálpatrióta hírében áll.

– Szülőfalum történelmileg egy nagy múltú település, amely emellett még hagyományőrzéséről is híres. A salánki gyerekek ebben a szellemben nőnek fel. Ezért az oktatást a népi hagyományok megőrzése és továbbvitele nélkül nem is tudom elképzelni. Például a tengerihántást, vagy ahogy nálunk mondják, a málétörést, a szüretet, a húsvéti hímestojás-festést a gyerekek nem a könyvek lapjairól ismerik meg, mint már oly sok helyen, hanem a valóságban is részt vehetnek benne. Büszke vagyok erre, hiszen becsületes, munkaszerető és hagyománytisztelő emberek élnek községünkben.

– A május éjszakai faállítás és éjjeli zene hagyománya is él még?

– Sajnos a szerenád már a múlté. Mivel az osztályom az idén ballag, és a lányom is a végzősök között van, felmerült az ötlet, hogy újraélesszük ezt a szokást is. Lehet, hogy a tanároknak éjjeli zenét adnak majd a növendékeim. A májusfaállítás pedig Salánkon úgy zajlik, hogy egy hatalmas fenyőt díszítenek fel virágokkal és szalagokkal, amelynek tetején ott a kosár az ajándékokkal. Nos, ez annyira elterjedt, hogy néha már sajnáljuk, hogy a fiúk kivágják azokat a gyönyörű örökzöldeket.

– A férje hogyan tolerálja, hogy ideje nagy részét az iskolában tölti?

– A párom mindenben támogat. Nagyon sok otthoni, háztáji munkát magára vállal, amiért hálás vagyok neki. A kerti munka is jórészt az ő vállára nehezedik. Tisztában van vele, hogy a munkámat szívvel-lélekkel végzem, ha kell, hetente kétszer is versenyre viszem a tanítványaimat. Az elért sikereknek pedig velem együtt örül.

– Szeret stílusosan öltözni?

– Nagy szerencsémre az édesanyám varrónő és nincs olyan fazonú ruha, amit ne tudna elkészíteni. Ízlésesen válogatom meg a ruhatáramat, ugyanakkor a kényelmes és elegáns holmikat kedvelem.

– A lánya idén érettségizik. Az édesanyja nyomdokaiba lép?

– Több mint valószínű. Egyelőre két szakot célzott meg. Az egyik a magyar filológia, a másik az angol nyelv.

– Jut-e ideje a hivatása mellett egy kis kézimunkára?

– A sok füzetjavítás, órára készülés után nem sok. Korábban nagyon szerettem kötni. A legjobb kikapcsolódást még mindig egy jó könyv olvasása jelenti számomra.

– Ha egy jó tündér teljesítené három kívánságát, mit kérne?

– Boldog embernek tartom magam, elégedett vagyok az életemmel, ezért magamnak semmit nem kérnék. A lányomnak azt, hogy hivatásában találja meg önmagát, illetve a magánéletben a párját. Harmadikként a kárpátaljai magyarságnak, hogy végre méltó és tiszteletet érdemlő helyet kapjunk ebben az országban, melynek állampolgárai vagyunk, illetve a Kárpát-medencében élő magyarságnak az összetartást. Hogy ez már négy lenne? Úgy vélem, egy jó tündér az utóbbira sem mondana nemet.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó