2010. április 22., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 59-60. (922-923.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Memóriavesztés

Kitartó lap a Kárpátalja. Ez akár dicséret is lehetne, ha nem a valósággal beszélő viszonyban sem lévő kép építésében és fenntartásában lenne ilyen aktív. Úgy tűnik, hiába a lap korábbi cikke kapcsán kiadott nyilatkozat, és a "tulajdonos" szervezet elnökéhez írott levél. Marad a görcsös ragaszkodás a kitalált világhoz, amiben egyesek mártíromságot szenvednek, míg mások ennek okozói, és amely világban "a párt egy a néppel". Pedig mennyivel szerencsésebb volna, ha egy lap inkább a tényekhez ragaszkodna.

Az elmúlt években egyértelművé tettük: a magyar–magyar viszonyban nem a szereplők politikai nézetei számítanak. Nem vártunk politikai hűségesküt senkitől, csak a nemzet érdekében történő együttműködést. Éppen ezért a legitim magyar szervezetek képviselői részesei voltak valamennyi döntés meghozatalának, például a Magyar–Magyar Kormányzati Konzultáció vagy a Szülőföld Alap Regionális Egyeztető Fóruma keretében. Kárpátaljáról mind a KMKSZ, mind az UMDSZ véleményt mondhatott a közösséget érintő ügyekben. Ahogyan delegáltjaik ott ülnek a Szülőföld Alap döntéshozó testületeiben, a kollégiumokban is, ahonnan 2005-ben egy időre saját döntése alapján maradt távol a KMKSZ.

A politikai alapú részrehajlás lap által sugallt képének hamisságát önmagában jól mutatja, hogy éppen a megalapozatlan kritikák céltáblájául használt Szülőföld Alap a Kárpátalja fenntartója, hiszen csak 2007–2009 között több mint 25 millió forinttal járult hozzá az újság megjelentetéséhez és infrastrukturális fejlesztéséhez, miközben szemérmetlenül azt állítja a cikkíró, hogy a "Kárpátalja hetilap (...) nem kapott egy fillér támogatást sem, kénytelen volt a piacról megélni". Sietve hozzátennénk, hogy az sem ördögtől való, ha egy újságnak a piacról kell megélnie – így tesz a nyomtatott sajtó 99%-a. De ugyanígy szétzúzza a kreált mártíromság képét az a tény, hogy – a nyilatkozatai alapján – az eddigi magyarországi kormánypárttal (korábban kormánypártokkal) korántsem azonos politikai nézeteket valló KMKSZ működését a most záruló kormányzati ciklusban közel 100 millió forinttal támogatta a magyar kormány.

Talán ideje volna leszámolni egy másik tévedéssel is: a pártok nem azonosak az adott külhoni magyar közösséggel. Lehet hangosan ágálni azért, mert valamelyik politikai szerveződés több pénzt szeretne, vagy éppen elhatározott szándéka, hogy ő legyen a letéteményese a magyarországi támogatások folyósításának, de a nemzetpolitikának nem a külhoni politikai szereplők eltartása a feladata. Kárpátalja vonatkozásában a most záruló kormányzati időszakban elért eredményekre joggal lehet büszke bárki: a szülőföldjükön élő magyarokkal, egyházi vezetőkkel, polgármesterekkel, iskolaigazgatókkal és tanárokkal, kulturális és oktatási szervezetek aktivistáival együtt értük el azt, hogy hangsúlyosan érvényesülhessen a szolidaritás a kárpátaljai magyarság vonatkozásában. Látszott ez a támogatásokban, a megvalósult projektekben, és érezte ezt mindenki, amikor ki kellett állni a magyar nyelv használatáért, az iskolarendszer megmaradásáért. Talán szimbolikus az a tény, hogy éppen ekkor avathattuk fel a honfoglalási emlékművet a Vereckei-hágón.

Az elmúlt négy évben Kárpátalján felépült a beregszászi Európa–Magyar Ház, megújult a Kisdobronyi Középiskola, elindulhatott a Nagyberegi Református Líceum építkezésének előkészítése, a Técsői Magyar Oktatási Központ és a Jánosi Mesterképző Akadémia új épületszárnyának építése, lezárult a szórványszempontból is fontos tiszaújlaki iskola második épületszárnyának megépítése, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola nagyberegi tájházának felújítása, a Munkácsi Szt. István Líceum, valamint az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karának bővítése.

És magyar kormányzati támogatással működik a szórvány szempontból fontos projektek között a Munkácsi Szent István Líceum, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görög Katolikus Líceum, a Kárpátaljai Református Egyház Diakóniai Koordinációs Központja, illetve a Técsői Református Líceum. Támogatjuk más intézmények mellett a szórványóvodákat Szolyván, Huszton, Bustyaházán, Técsőn, Aknaszlatinán, Nagybocskón, Gyertyánligeten. Ha a sajátos memóriavesztés nem akadályozná, akkor mindezekre a Kárpátalja újságírója is emlékezhetne.

A 2006-ban a külhoni magyar szervezetekkel történt egyeztetések után kialakított nemzeti jelentőségű intézmények és programok között olyan stratégiai fontosságú kérdések szerepelnek, mint a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola, a Kárpátaljai Magyar Oktatásért Alapítvány által szervezett programok, a Kárpátaljai Református Egyház, az Illyés Gyula nevét viselő, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház, a Técsői Magyarok Oktatásának és Kultúrájának Fejlesztéséért Alapítvány szórvány programja, valamint számos líceum és alapítvány.

Lehet a kárpátaljai magyar szervezetek közötti "törzsi háború" fenntartásához ürügyet keresni, de észre kellene venni: valójában mindenkinek elege van már a sehová sem vezető gyűlölködésből. Az elmúlt évek azt mutatták, hogy az ukrajnai magyar közösség kellően bölcs ahhoz, hogy érdekeit megfogalmazza és érvényre juttassa. És ha ez nem sikerült a politikai szervezetek révén, tették azok segítségével, akik meghallották a hangjukat. Nyilván nem véletlen, hogy minden politikai szereplőnél és szervezetnél nagyobb tekintélye és súlya van Kárpátalján az egyházaknak, amelyek iskolákat tartanak fenn, szociális-karitatív tevékenységet végeznek, amelyek munkája a közösség nyelvi és kulturális önazonosságának megőrzésére irányul. 2006 és 2009 között a közösség megmaradása szempontjából fontos kezdeményezésekre a kárpátaljai magyarságnak 600-at meghaladó nyertes pályázatra adott több mint egymilliárd forint támogatást a Szülőföld Alap, és közel egymilliárdot a Miniszterelnökség. Ehhez járul az elmúlt három évben az oktatási-nevelési támogatás több mint 1,7 milliárd forintja és a 2008-ban bevezetett kapcsolattartási támogatás közel 200 milliós összege.

A hazugságnak és a csúsztatásoknak a lap által teremtett erdejében rendet vágni gyakran tűnhet értelmetlennek, hiszen láthatóan sokkal nagyobb az érdekeltség a kreált mártíromság hamis képének fenntartásában. Nyilván folytatódik majd az "ügyek" gyártása, és sorozatban lehet majd olvasni "leleplező" cikkeket, hiszen nem számít a valóság, a tényszerűség, csak a lelkes igyekezet, hogy megfeleljenek az "elvárásoknak". Tegyék – lelkük rajta. Eddig sem gondoltuk, s nem szeretnénk most sem az értelmetlen "törzsi háborúban" részt venni, a különböző kárpátaljai magyar szervezetek és azok vezetői címére megfogalmazottakra hadd reagáljanak az érintettek.

Ugyanakkor célszerű volna néhány tényt részletesebben kibontani: a beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola a Szülőföld Alap legnagyobb összeggel támogatott programja Kárpát-medencei szinten is, és az elmúlt három évben több mint 210 millió forint támogatásban részesült, ehhez járult 2006-tól a nemzeti intézményi finanszírozás és egyedi támogatások, amelyhez a budapesti oktatási tárca 2006-tól még 390 millió forint támogatást adott. Vagyis hazugság úgy beállítani a tényeket, mintha a főiskola csak a nemzeti intézményi körből részesülne évi 20 millió forintban, amikor csak a jelenlegi kormányzati ciklus kezdetétől a magyarországi kormányzati támogatás eléri a 700 millió forintot.

Lehet sajnálni a magyarországi támogatást az ukrajnai magyar gyerekektől (bár ehhez azért erős gyomor kell), de sokkal inkább a kisdobronyi iskola első oktatási szárnyára és a kazánház tetőszerkezetére, valamint a tornaterem felszerelésére adjon támogatást a magyar kormány, semmint pártirodák kifestésére vagy pártvezetők autóvásárlására. Ha a cikkírót a tények érdekelték volna, nyilván vette volna a fáradtságot arra, hogy megkérdezze Kisdobrony polgármesterét a tájház ügyében, és akkor megtudhatta volna, hogy a tetőszerkezethez szükséges anyagokat megvásárolták, hamarosan hozzáfognak a munkálatokhoz, és bármikor állnak elébe bármilyen ellenőrzésnek.

A Kárpátalja című lap cikkírója nem csak az igazmondással áll hadilábon, de az újságírói etika sem a kenyere. Miközben azt állítja, hogy a Szülőföld Alap Iroda vezetője megtiltotta volna, hogy az általuk kért ügyekről információkat adjanak ki, addig amikor Badó Zsolt egyetlenegyszer (2009. október 28-án) a Blagovist Alapítvány támogatásáról érdeklődött, az Iroda tájékoztatta a lapot az Alapítvánnyal és a pályázatával kapcsolatos információkról, jelezve, hogy a pályázat írójának személyes adatait és elérhetőségét csak a hozzájárulása esetén adhatjuk ki, ami a szükséges egyeztetések után meg is történt.

A konkrétumok hiánya fájóan árnyékolja be a cikkíró igyekezetét, hogy "leleplezze" végre a "nagy összeesküvést", így végül csak azon bánkódik, miért is kaptak támogatást magyar óvodák a fűtésrendszerük korszerűsítéséhez. És marad a célozgatás a különböző ügyekre, persze gondosan hozzátéve – talán a sajtópert mégsem szeretné annyira megkockáztatni a lap –, hogy biztosan el tudnak számolni a támogatásokkal a különböző támogatottak. Ez az egyetlen olyan eleme a cikknek, ami valóságelemekkel is bír: ebben a kormányzati időszakban tényleg el kellett számolni a támogatásokkal, és nem lehetett úgy pénzhez jutni, hogy még szerződés sem született az összegről, mint volt az számos, például az Illyés Közalapítvány által finanszírozott ügyben. És tényleg a magyar nyelvű oktatási-nevelési intézmények fejlesztése fáj egy magyar nyelvű lap újságírójának? Ha meg törvénytelenséget lát valamilyen ügy mögött, miért nem fordult már eddig is a megfelelő szervekhez?

A helyezkedésben serénykedőknek célszerű volna megjegyezni – még ha az emlékezetük szelektíven is működik –, hogy a nemzetpolitika az önazonosság szempontjából fontos intézmények létrehozásáról és fenntartásáról, a magyarlakta régiók fejlesztésében való együttműködésről, és nem a pénzosztásról szól. A kárpátaljai magyarságnak a Técsői Református Líceum bővítésére vagy a Nagyberegi Református Líceum megépítésére, a szakképzés feltételeinek megteremtésére, a magyar nyelven folytatott oktatás pozícióinak visszaszerzésére van szüksége és nem a politikai szervezetek közötti értelmetlen háborúskodás folytatására.

A Miniszterelnöki Hivatal Kisebbség- és Nemzetpolitikai Szakállamtitkársága

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó