2010. április 17., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 57. (920.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Turistacsalogató horgászparadicsom
A zápszonyiak megpróbálnak haladni a korral

Egyesek állítása szerint Kárpátalja kivételes természeti adottságai folytán úgy vonzza a turistákat, mint mágnes a vasat. Mivel azonban jól tudjuk, hogy ez még messze sincs így. Sokat kell még tennünk azért, hogy a kijelentés valóban igaz legyen.

Tény, számos gyógyvízforrásunk mellett létesült már fürdőhely és üdülőövezet. Szálláshelyekkel, sajátságos, helyi érdekességekhez kötött programokkal, bemutatókkal. A jelenleg felkínált lehetőségek tárháza viszont tovább bővíthető. Például egy halastóval és egy horgásztanyával, amely nem csak a kecsegtető zsákmány miatt, de idegnyugtatás szempontjából sem elhanyagolandó.

E rövid elmélkedés és felvezető után a helyszínt is határoljuk be. Nem más ez, mint az évtizedek óta gyógyüdülőt üzemeltető és számos anyaországi vendéget fogadó Mezőkaszonyhoz közeli Zápszony.

– Mintegy hat és fél hektáros vízfelületet szeretnénk a közeljövőben hasznosítani, ami tulajdonképpen az a mesterségesen képződött bányató, ami a téglagyárunk számára szükséges alapanyag, vagyis az agyag kibányászása következtében jött létre – indítja beszélgetésünket Bacskai László polgármester. – A tó vízszintje állandó, tehát sem az időjárás, sem más tényező nem gátol senkit abban, hogy egy olyan horgászparadicsomot alakítson ki a Kárpátaljára látogató vendégek, turisták számára, amely az év bármely szakaszában a rendelkezésükre áll.

– Zápszony a turizmus szempontjából nem annyira frekventált hely. Hogyan tervezik kialakítani azt a vendégkört, amely fenntarthatóvá, nyereségessé tenné ezt a létesítményt?

– Hogyan énekli a nálunk is igen népszerű Presser Gábor? Mindenki másképp csinálja! Vagyis – sportnyelven szólva –, mi egy már meglévő intézmény, jelesül a mezőkaszonyi gyógyfürdő "mellékvízén" evezve, azoknak a horgászszenvedéllyel megáldott, ott gyógyuló, illetve pihenő vendégeknek szeretnénk olyan unikális lehetőséget biztosítani, hogy amikor kedvük szottyan rá, mindössze pár kilométert akár gyalogszerrel megtéve, átruccanjanak ide, s a magyarországi árakhoz képest csekély összegért hódolhassanak szenvedélyüknek. Természetesen nyitottak lennénk az ország távolabbi részeiből, illetve a határainkon túlról érkező pecások fogadására is. Idővel lacikonyhát, kávézót, éttermet vagy éttermeket létesítenénk. Sőt, horgászfelszerelés-kölcsönző kialakítása is szerepel terveink között.

– Mi szükségeltetik ahhoz, hogy mindez létrejöjjön?

– Nem mi, hanem ki. Jelesül: egy jó szellemű és a létesítendő horgászparadicsom jövedelmezőségében bízó vállalkozó, aki bérbe venné a községi tanács tulajdonában lévő, szóban forgó területet. Az ebből származó bevételt, ami szerény számításaink szerint mintegy évi harmincezer hrivnya lenne, igen jól tudnánk hasznosítani, hiszen mi sem vagyunk úgy "eleresztve", hogy ne kellene pénz például Zápszony utcáinak, óvodájának, klubházának, orvosi rendelőjének – és még sorolhatnám a többi felújításra váró létesítményt –, rendbetételére.

– Van-e jelentkező az elképzelés megvalósítására?

– Szerencsére több jelentkező is van, hiszen nem csak én, hanem néhány környékbeli, sőt, távolabb élő és eddig is sikeresen működő üzletember lát fantáziát ebben a halastóban. A halállomány betelepítésére szakszerűen kidolgozott terv áll rendelkezésünkre, a horgászok számára szolgáló házak és stégek kialakítása sem ütközhet különösebb nehézségekbe. A környezet csinosítása, vonzóbbá tétele, hogy újra és újra visszatérjenek ide, pedig már a kivitelezést elnyerő befektető kvalitásán múlik. Gondolom, neki is az lesz az érdeke, hogy minél tökéletesebbre sikeredjen.

– Ismerve a magyar mentalitást, nem okoz-e majd problémát a helyiek számára, hogy jönnek majd garmadával az idegenek, nekik pedig a nagy halból, mint Hemingway öreg halászának, csak a "csontváz" marad?

– Mint említettem, a bevétel a községet, Zápszonyt gazdagítja majd. Ezenkívül a leendő üzemeltetővel mindenképpen kötünk majd egy olyan szerződést, amely szerint a zápszonyi lakosok és horgászok kedvezményesen vehessék igénybe a létesítmény szolgáltatásait. Így a közmondásnak eleget téve a kecske is jóllakik és a káposzta is megmarad. Ez manapság egyáltalán nem elhanyagolható szempont és én a végsőkig ragaszkodni fogok hozzá – mondta beszélgetésünk lezárásaként Bacskai László.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó