2010. április 17., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 57. (920.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Sokoldalú művész volt
Most lenne 80 éves Balla Pál

Az 1946-os ungvári őszi tárlaton a közönség felfigyelt egy szép erdei tájra, és amikor a szerző adatait megpillantotta, csodálkozva állapította meg, hogy a festője még csak tizenhat éves. Balla Pál volt ez a fiatalember, akinek a munkáját az Erdélyi Béla elnökletével működő szigorú zsűri méltónak ítélte arra, hogy a befutottak vásznai közt szerepeljen. Azóta folyamatosan jelen volt Kárpátalja művészetében, egészen 2008 júniusában bekövetkezett haláláig.

Mielőtt rátérnék a régiónk piktúrájában sajátos helyet elfoglaló munkásságára, először vessünk néhány pillantást életének eseményeire.

1930. április 17-én született az Ung megyei Pálócon (ma Szlovákia). Apja, Balla Károly, községi tisztviselő volt, majd főjegyző. Ő és felesége, Járó Mária, mindkét fiukat – őt és Lászlót – nagy szeretettel, de rendkívül szigorúan nevelte, megkövetelve a pontos kötelességteljesítést és a kiváló tanulmányi eredményeket. Anyja iparos emberek családjából származott, apja ősei századokon át református lelkészek és elölkönyörgő tanítók voltak, akik családi örökségként puritán szellemet és munkaszeretetet hoztak magukkal. De otthonos volt a Balla-házban a művészet is. Az anya szépen énekelt és zongorázott, az apa festett: jó színvonalú képei függtek a falakon és a rokoni házakban. Ez minden bizonnyal szerepet játszott abban, hogy mindkét fiuk a múzsák felé induljon el az életbe. Pál festőművész lett, László író és zsurnaliszta, lapszerkesztő. Sajnos, egy sajnálatos esemény 1938-ban megszakította a család nyugodt éveit: a csehszlovák hatóságok – egy nacionalista hullám során, mint magyarokat – kiutasították őket az országból, így az akkor Magyarországnak ítélt területen kellett új életet kezdeniük. Útjuk Szobráncra, majd Karcsavára vezetett. Végül Ungváron telepedtek le.

Balla Pál 1940-ben beiratkozott a nagyhírű Ungvári Drugeth Gimnáziumba, itt Endrédy György rajztanár, a Budapestről jött festőművész figyelt fel a jó rajzkészségű diákra, s külön is foglalkozott vele. De életében ismét törés következett. A szovjet bevonulás után Kárpátalján hosszú évekre megszüntették a magyar középiskolai képzést, és neki Kisvárdán kellett továbbtanulnia.

Ekkor meghatározó esemény történt. 1945-ben Ungváron felsőfokú képzőművészeti tanintézet nyílt. Ezt akadémiaként alapították, és rektorként a nagynevű Erdélyi Béla állt az élén. Balla Pálnak ekkor még nem volt érettségije, így az élőkészítő évfolyam növendéke lett, itt kiváló piktoraink, Erdélyi Béla, Boksay József, Manajló Tivadar, Boreczky Béla és Kontratovics Ernő kalauzolásával képezte magát. Mikor pedig az akadémia rövid fennállás után megszűnt, ennek utódintézetében, az iparművészeti szakiskolában tanult tovább ugyanazoknak az oktatóknak a keze alatt. Majd 1956-ban a Lvivi Iparművészeti Főiskola monumentális szakán szerzett oklevelet ugyancsak nevezetes mesterek vezetésével (Roman Szelszkij vagy a már említett Boksay József). Ekkor kezdődött tanári pályája, amelyet élete utolsó napjáig folytatott az Ungvári Iparművészeti Szakiskolában, majd az Erdélyi Béla Művészeti Kollégiumban és a Beregszászi II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán.

A művészeti életben tevékeny részt vett, s fontos posztokat is betöltött. Volt a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat művészeti vezetője, évekig a Képzőművészeti Szövetség kárpátaljai szervezetének az elnöke, az országos vezetőség tagja. Haláláig elnöke volt a kárpátaljai magyar képzőművészek Munkácsy Mihály Egyesületének. Állandóan részt vett a kiállításokon Kijevben, Moszkvában, Budapesten; Varsóban, Debrecenben, önálló tárlatai nyíltak Ungváron kétszer is, továbbá Beregszászban, Kassán és Nagymihályban.

Sokoldalú művész volt. Tanult szakmájának megfelelően, nagy számú murális munkát is létrehozott. Ilyen jellegű művei nemcsak Kárpátalján, de Ukrajna-szerte is megtalálhatók közintézmények, vendéglátó egységek falain. Főként sgraffitóban dolgozott, de szívesen készített mozaikokat, al seccókat is. Itt legtöbbször népi motívumokat alkalmazott. De terjedelmes hagyatékának a zömét táblaképek alkotják. Szerette a nagy méreteket, monumentális megoldásokat, de ez csak a történelmi és irodalmi tárgyú kompozícióira vonatkozik.

Születése évfordulója alkalmából piktúránk sajátos alakja előtt hajtunk fejet.

Angyal Gabriella,

a Megyei Néprajzi Múzeum igazgatója, Ukrajna érdemes művelődési dolgozója

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó