2010. április 15., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 55-56. (918-919.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumVitamin+ Főszerkesztő
A Duna sorsa rajtunk is múlik

Beszélgetés Philip Wellerrel, a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság ügyvezető titkárával.

– A Duna Nyugat-Európa legnagyobb folyója, megmentése számos ország, így Ukrajna feladata is. Az aktuális teendőket legutóbb tizennégy állam környezetvédelmi minisztereinek bécsi találkozóján beszélték meg.

– E nagyon fontos fórumon a kontinens legjelentősebb vízgyűjtő medencéjének állapotáról, illetve annak javításáról folyt eszmecsere, elfogadták a Duna-medence vízrendszere, élővilága kezelésének 2015-ig szóló tervezetét, ami elvi és gyakorlati kérdéseket foglal magába.

– Miben különbözik az új cselekvési program a korábbi években kidolgozottaktól?

– Ezúttal nem az egyes országokban külön-külön megvalósítandó elképzelésekről, hanem valamennyi részt vevő állam közösen koordinált intézkedéseiről van szó. Közös érdekként a munka is hatékonyabb és eredményesebb lesz.

– Hogyan ítéli meg Ukrajnának a közös terv elkészítésében vállalt szerepét?

– Az ukrán küldöttség javaslatai alapján az országban nagyon komolyan veszik a környezetvédelmet. A hozzáállásuk is példás. Mert bár az ország nem EU-tag, és ennél fogva számára nem kötelezőek a nemzetközi irányelvek, mégis nagy egyetértéssel és tettrekészen fogadták a megállapodást. Ukrajna kész már az idén elkezdeni az uniós tagságra való felkészülést. Az EU-s szabály szerint a tagjelöltté váló országok számára kötelezővé válnak a közös direktívák.

– Van-e reális esélye Ukrajnának arra, hogy a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottságban vállalt feladatai révén felnőjön az európai országok színvonalára?

– Úgy vélem, erről még korai szót ejteni. A szándék ugyan megvan, de még sok a visszatartó tényező. Az említett konferencián is felmerült ez a kérdés, és azt tapasztaltam, hogy az EU-s tagállamok érdeklődéssel, bátorítással fordulnak Ukrajna felé, és szurkolnak, hogy az ország megfeleljen az uniós tagság feltételeinek. Mi konkrétan azt várjuk a nagy keleti szomszédtól, hogy sikerüljön a lehető legtöbbet megvalósítania a nemzetközi tervekből. A sikerek függvénye a politikai akaratban is rejlik, hisz számos dologban, így a környezetvédelmi törvények terén is igazodni kell az uniós előírásokhoz.

– A Duna, a Tisza és azok mellékfolyói mentén élők gyakran fogyasztanak rossz minőségű vizet. Ebben viszont elsősorban maga az ember a hibás, aki hulladékokkal szennyezi a felszíni vizeket.

– Igen, ez létező probléma, és éppen ezért annak megoldása a hosszú távú terv sarkalatos részét képezi. Egyik lehetőség a lakosságnál és az iparvállalatoknál, mezőgazdasági feldolgozó üzemeknél keletkező hulladékok szervezett begyűjtése, szelektálása és újrahasznosítása. A Tisza mentén Nagybocskó térségében már hozzá is láttak a megvalósításhoz. Ott a lakosság már nem az ártérre hordja a szemetet, és a térségben a vízszennyezés is minimálisra csökkent. Az ideális az volna, ha valamennyi önkormányzat követné a példát.

– Úgy tudom, tervük, hogy Kárpátalja más településeit is bevonják ebbe a munkába. Az önkormányzatok ugyanis önerőből képtelenek ilyen projektekbe kezdeni.

– Tudatában vagyunk a korlátozott lehetőségeknek. Éppen ezért további településeket is szeretnénk bevonni környezetvédelmi terveink megvalósításába. Legközelebb a Nagyszőlősi járásban, Tiszaszirma térségében a WWF és a megyei közigazgatás támogatásával valósulhat meg a program következő része. A napokban már a finanszírozás kérdését is sikerült megoldani. A nagybocskóihoz hasonló rendszerhez itt is nagy reményeket fűzünk. Ha működni fog, jövő ősszel összehívunk itt egy nemzetközi fórumot magas rangú ukrán, magyar, román, szlovák és szerb politikusok részvételével, hadd ismerkedjenek a hulladékkezelés eme hasznos és hatásos módjával. Talán ragadóssá válik a jó példa.

A Kárpáti Igaz Szó számára készítette:

Natasha Kristl,

a Nemzetközi Duna-védelmi Bizottság sajtóreferense

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó