2010. április 15., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 55-56. (918-919.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumVitamin+ Főszerkesztő
Hivatása az élete

Tiszaásványban született, itt végezte az elemit is. A csapi 2. számú, ma már Széchenyi István nevét viselő középiskolában érettségizett. Ám Ferkó Csaba – merthogy róla van szó – ezzel nem elégedett meg, felvételizett és sikeresen elvégezte az Ungvári Állami Egyetem magyar nyelv és irodalom szakát.

Elmondása szerint nem akart tanár lenni. Gyermekkori álma az volt, hogy mozdonyvezető legyen, mint az édesapja. Erről talán akkor mondott le, amikor az egyetemről szakmai gyakorlatra küldték. Az iskolában, a gyerekek között tetszett meg a tanári hivatás, s miután a kezében volt a diploma, úgy döntött: pedagógus lesz.

– Még a dátumra is emlékszem: 1997. március 1-jén kaptam tanári állást a Tiszaásványi Általános Iskolában – mondja Ferkó Csaba. – Azaz immár tizenhárom éve. Imádom ezt a munkát.

2004 augusztusa újabb jelentős fordulópontot jelentett: az intézmény igazgatójává nevezték ki. Úgy véli, e poszt már csak a felelősség súlya miatt sem könnyű. Ez a munka széles körű, igen szerteágazó. Úgy véli: nincs olyan feladat, probléma, amit ne lehetne megoldani.

– Persze, nem tagadható: az igazgatói tevékenység esetenként a tanárkodás rovására is mehet – folytatja beszélgetésünket. – Jó példa erre a gyakori tanácskozás, amelyeken részt kell vennem. S mivel két helyen egyszerre nem lehet az ember, az óráimat nem tudom levezetni. Nincs más megoldás, valamelyik kollégának kell helyettesítenie, hisz a gyerekek nem maradhatnak le a tanulásban. Nekünk, kárpátaljai, ezen belül tiszaásványi magyaroknak pedig különösen fontos az anyanyelv, annak oktatása, használata.

Az intézményben járva szóba elegyedem a nyolcadikos Nemes Karolinával. Úgy véli, Csaba bácsi nagyon jó tanár. Ifjabb Kovács László helyi lakos azt mondta róla, hogy "jó fej", segítőkész, bármiről el lehet vele beszélgetni. Szerinte érthetően és aprólékosan magyaráz.

Egyébként Ferkó Csaba e sorok íróját is tanította. Magánvéleményem, hogy jó tanár és igazgató. Akkor is, ha szigorú, sokat követel. Utóvégre is be kell látni: ez elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyerekek tanuljanak, s ne "kanászosodjanak" el. És közben remek ember maradt. Barátságos, segítőkész, viccelődős. És vallásos, a református gyülekezet presbitere.

Sebők Katalin,

a Kijevi Szlavisztikai Egyetem kárpátaljai fiókintézetének másodéves magyar–angol szakos hallgatója

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó