2010. április 15., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 55-56. (918-919.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumVitamin+ Főszerkesztő
Nyelv-őr
Egyszer o, másszor ó?

A magyar felsőoktatás szerkezeti átalakulása következtében a tudományegyetemek és a tanárképzéssel foglalkozó főiskolák az ún. mesterképzőn (MA) a tanárjelöltektől ezután már nem szakdolgozatot kérnek, amelyet meg kell védeniük, hanem ún. portfólió készítése az elvárás, melyhez az anyagot több féléven keresztül gyűjtik. Portfolio? Portfolió? Portfólió?

A tanárok, de a diákok is kellőképpen bizonytalanok ennek az idegen szónak az ejtésében, de még inkább a leírásában. Az előadásokon kivetített diaképeken, a nyomtatványokon, a tantervi tervezetekben és számos más helyen körülbelül fele-fele arányban fordul elő rövid vagy hosszú magánhangzóval ez az olasz eredetű szó, mely idővel átkerült az angolba, és onnan tovább a többi, Európában beszélt nyelvbe.

Vizsgált szavunk előfordulását, használatát illetően valamennyien jól tudjuk, hogy elsősorban a közgazdászok körében, valamint a banki szektorban igen gyakran használt terminus technicusszal állunk szemben.

A Magyar értelmező kéziszótár (2003) pénzügyi szakkifejezésként a következőképpen határozza meg a fogalmat: "Egy adott időpontban egy-egy befektető által birtokolt értékpapírok összessége".

A Tolcsvai Nagy Gábor szerkesztette Idegen szavak szótára közgazdasági szakkifejezésnek tartja: "1. egy befektető befektetéseinek összessége, az egy befektetőhöz tartozó összes befektetés 2. egy vállalkozás valamennyi, összehangolt kínálata 3. stratégiai vállalkozástervezés összefüggő tényezőinek vázlata".

A szó használati köre a következő évtől kezdve jelentősen kibővül amiatt, hogy ezután már nem kizárólag a fentebb említett tudományterületen, hanem a pedagógusképző intézményekben is nap mint nap kiejtik és le is írják. Ezzel természetesen együtt jár az is, hogy a jelentések száma minden bizonnyal egy újabbal gyarapodik.

Ismeretes tény, hogy az idegen szavak, amikor bekerülnek nyelvünkbe, sokáig őrzik az átadó nyelv szerinti ejtés- és írásmódjukat. Majd egy idő után kiejtésükben módosulnak, idomulnak nyelvünkhöz. Ezt követi – de jóval lassabban – az írott képük változása. A szabályzat megalkotóinak az utóbbi évtizedekben az a közös véleményük, hogy az egyre nagyobb mennyiségben beáramló idegen szavakat lehetőség szerint írjuk és ejtsük a magyar kiejtésnek és helyesírásnak megfelelően. Ennek a javaslatnak több oka is van. A 11. kiadású akadémiai helyesírási szabályzat mindezt 1984-től kezdve a különféle módosított, kibővített, átdolgozott stb. lenyomataiban érvényesítette is. Gondoljunk csak a nejlon, dzsörzé, grépfrút, dzsúdó, komputer, klub, diszkó, koktél, dzsúsz, kemping, dzsem, dzsessz, szoftver, rali, menedzser, csip, dizájn, fitnesz stb. szavak leírására. Ma már ezek a helyes, javasolható, az ejtést követő formák, melyeket mind szélesebb körben kellene elterjesztenünk.

Amikor a latinból vagy a neolatin nyelvekből hozzánk kerülnek különféle szavak, nemcsak mássalhangzóik változnak meg (például: peso, de nálunk: pezó), hanem rövid magánhangzóik is megnyúlnak írásban és ejtésben egyaránt. Ebbe a sorba illik bele a panzió, penzió, unió, petíció, misszió, avokádó, Plútó, fólia, fólió és a portfólió is, hogy a kapucsínót már ne is említsük.

Címbeli kérdésünkre tehát egyértelmű a válasz. Kövessük a kiejtést, és jelöljük a hosszú magánhangzókat a toldalék nélküli és a toldalékos alakokban is: portfólió, portfólióban, portfóliós, portfóliók stb.

Bozsik Gabriella

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó