2010. április 15., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 55-56. (918-919.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumVitamin+ Főszerkesztő
Ukrán nyelvoktatás – magyar szemmel
Dr. Csernicskó István bízik a kisebbségbarát módszertani szemlélet pozitív fogadtatásában

Mint ismeretes, Beregszászban szakemberek bevonásával bő egy éve munkabizottságot hozott létre az önkormányzat, melynek célja az ukránnyelv-oktatás javítása a magyar tannyelvű iskolákban, továbbá a hatékonyabb tantervek, tankönyvek és módszertani eszközök kidolgozása.

A bizottságon belül öt munkacsoport alakult, melyek az ukránnyelv-oktatás tudományos elméleti-módszertani alapkoncepciójának vázolása és a gyakorlati-módszertani eszköztár kidolgozása terén folytatják tevékenységüket. Az eddigi tapasztalatokról kérdeztük dr. Csernicskó Istvánt, a bizottság vezetőjét, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektorhelyettesét.

– A módszertani alapkoncepció milyen erényeit emelné ki?

– Az államnyelvet a kárpátaljai magyar iskolákban hosszú éveken át abból kiindulva oktatták, hogy a nem ukrán anyanyelvű gyermekek az iskolába lépéskor már rendelkeznek ukrán nyelvtudással. Szerintünk viszont differenciált megközelítésmódra van szükség – fejti ki dr. Csernicskó István. – Vagyis fel kell készülni arra, hogy az osztályban nyilván lesznek vagy lehetnek olyanok, akik már rendelkeznek bizonyos fokú ukrán nyelvtudással, ám a magyarlakta településeken az első osztályos gyerekek nagyobb része nem beszéli még az államnyelvet. Az alsós osztályokban nem célszerű nyelvről szóló ismeretekkel tömni a gyerekek fejét, elsősorban a beszédkészség fejlesztése a cél, a nyelvet kell alapvetően megtanítani. Ez az egyik legfontosabb különbség az általunk elképzelt és a korábbi oktatási koncepciók, tantervek között.

– Milyen segítséget kaptak a programban részt vevő nyíregyházi és budapesti felsőoktatási intézmények munkatársaitól?

– Az eltelt idő alatt valóban nemcsak hazai szakemberekkel működtünk együtt. A Nyíregyházi Főiskola ukrán tanszéke és az Eötvös Loránd Tudományegyetem ukrán tanszékének munkatársai éppúgy segítették a munkánkat, mint a helyi intézmények szakemberei. Az egyik budapesti felsőoktatási intézmény oktatói például tudományos és módszertani szempontból is véleményezték és elemezték az általunk elkészített dokumentumokat: az ukrán munkafüzeteket, a tankönyvek vázlatát, és bizony sokszor hasznos elméleti és gyakorlati tanácsokkal láttak el bennünket. Pontosan abból eredően, hogy mi sem tudtunk szabadulni attól a szemlélettől, ami éveken át uralkodott iskoláinkban.

– Beregszászban emelt szintű óraszámban oktatják az ukrán nyelvet. Milyen tapasztalatokat vontak le ebből?

– Valóban magasabb óraszámban oktatják itt az ukrán nyelvet, mint az ezt megelőző években. Ez mindenképpen pozitív eredményt hozhat, de a nyelvtudás és a nyelvoktatás kérdése rendszerint nem javul ugrásszerűen. Időt kell hagyni a gyerekeknek, a pedagógusoknak arra, hogy kézzelfogható eredmények legyenek. Biztos vagyok abban, néhány év múlva a magyar tannyelvű iskolákban érettségiző gyerekek ukrán nyelvtudásának szintje sokkal magasabb lesz, mint azoké, akik ma érettségiznek. Egyrészt a magasabb óraszám miatt, másrészt pedig azért, mert talán eljutnak hozzájuk – akár már szeptembertől – azok a módszertani anyagok, amelyeket a munkacsoport az elmúlt egy évben elkészített.

– Az, hogy kisebbségbarát kormány alakult Ukrajnában, amely már az idén biztosítja az anyanyelvű emelt szintű érettségit, a pozitív fordulat azon még nem változtat, hogy rossz módszertan szerint oktatják az ukrán nyelvet a magyar iskolákban. Viszont a változások valóban reményt adhatnak arra, hogy az önök által kidolgozott módszertan és az ahhoz kapcsolódó gyakorlati-módszertani eszköztár megyei szinten is elfogadottá és alkalmazottá váljék?

– Reményeink szerint az új kormányzat, az új oktatási vezetés pozitívan fog hozzáállni ahhoz, amit képviselünk. Azt hiszem, közös érdek, hogy ukrán állampolgárként valamennyien elsajátítsuk az államnyelvet. Ugyanakkor remélem, abban is egyetértés lesz a kisebbségek és az új vezetés között, hogy Ukrajnának ugyanúgy érdeke a kisebbségek anyanyelvének, anya-nyelvi oktatásának a fenntartása. Meggyőződésünk – és ezért is indítottuk el ezt a munkacsoportot –, hogy az ukrán nyelv oktatásának problémáit az anyanyelven oktató iskola keretében kell megoldani. Egyetértünk azzal, hogy ukránul tudni kell, viszont azzal semmiképpen sem érthetünk egyet, hogy ennek oltárán fel kell áldozni az anyanyelvet, a kisebbségi oktatási rendszert.

Őszintén szólva abban is bízunk, hogy azt a fajta oktatási szemléletet, amelyet a bizottság megpróbált módszertanilag és elméletileg megalapozni, az oktatási minisztérium és a helyi oktatási hatóságok pozitívan fogják fogadni. Amint lezárjuk e munka első nagy fázisát, és megkapjuk az összes szakmai értékelést, ezeket az anyagokat megpróbáljuk benyújtani úgy a megyei, mint az országos hatóságokhoz. Mert akkor van ennek értelme, ha nem csak alternatív tantervként, tankönyvként alkalmazzuk, hanem minisztériumi engedéllyel egyenrangú módszerként és szemléletként kerülnek iskoláinkba.

Egyébként ebben a nagy munkában 27-en vettek részt tevékenyen. Ezúton szeretném megköszönni nekik, hogy olykor szabadidejüket feláldozva is dolgoztak.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2010 Kárpáti Igaz Szó