2010. április 10., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 53. (916.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Szombati színes
Fondü mezővári módra

A fura tűzpiros cserépedényt előbb lekvártartó szilkeféleségnek néztem. Az alatta lévő apró "gyertyákkal" azonban nem tudtam mit kezdeni. Miért kellene a gyümölcsízt felhevíteni és forrón nyalakodni belőle, morfondírozom magamban? Mezőváriban járva Filep Éva konyhájában ismerkedtem meg ezzel a fura szerzeménnyel, ami, mint kiderült, valójában egy főzőedény.

– Ha valaki néhány hónappal ezelőtt megkérdezi tőlem, mi is az a fondü, bevalottam volna: fogalmam sincs – avat be a csodaedény titkába a háziasszony. – Aztán magyarországi turisták érkeztek hozzánk, akik a vidéket bebarangolva Svájchoz hasonlították a kárpátaljai táját. Nos, tőlük hallottuk, hogy a svájciak úgy tartják, hogy az ilyen étkezés vidám szertartása tartja össze a közösségeket. Akkor nekünk pont egy ilyenre van szükségünk, döntöttem el, és íme itt van. A fondü egyébként egy edény, ami alatt tálaláskor egy spirituszégőt meggyújtva, a megolvasztott sajtot folyamatosan meleg hőmérsékleten tartjuk. A szószba hosszú, speciális kétágú villával házi készítésű pirított kenyérfalatkákat mártogatunk.

Filep Éva, jó háziasszony módjára, saját receptet is kitalált. A fondü hozzávalói: sajt, kevés házi fehérbor, cseresznye- vagy más gyümölcspálinka, apróra zúzott fokhagyma. És persze az illatos, kemencében sült, majd apró kockákra vágott házi kenyér. A sajtok fajtái és a fűszerek adják a végtelen variációk lehetőségét, mondja vendéglátónk, aki amúgy a Kárpátalja Völgye és Hegyei Zöld Falusi Turizmus Fejlesztéséért civil szervezet elnöke is egyben. Azt már a férj, Filep Bertalan teszi hozzá, hogy e finomság sikeréhez elengedhetetlen a megfelelő borválasztás. A könnyű, zamatos bor ugyanis harmonizál a sajttal. Az igazán jó fondü elképzelhetetlen egy kupica jó főzetű házipálinka vagy borocska nélkül, jegyzi meg mosolyogva a házigazda.

Azért, hogy a vidékünkre látogató turisták, jól érezzék magukat, a falusi vendéglátók valóban mindent megtesznek. Csakhogy az igényesebbje elvárja, hogy valamilyen helyi specialitás is az asztalra kerüljön. Nos, Filepéknél biztos, hogy részük van helyi különlegességben. Hogy mi ez? Peterák. Hogy azt eszik vagy isszák? Erről Éva asszony mesél:

– A peterák a petrezselyem egyik régies elnevezése. A tojások töltelékébe sok petrezselymet kevertek, innen kapta nevét az eledel. Személyektől függően 12–15 kifújt üres tojáshéj kell az ételhez. A töltelékhez 15 dkg füstölt szalonnát, 1 nagy csokor petrezselymet, 20 dkg rizst, sót, őrölt borsot, pirospaprikát, lisztet használunk. A habaráshoz fél liter tejet (mi Mezőváriban mindent tejjel habarunk), 1 evőkanál ecetet, 1 evőkanál lisztet és 1 egész tojást alkalmazunk. Az elkészítése: az apróra vágott füstölt szalonnát kiolvasztjuk, és a jól megmosott rizst kavargatva fehéredésig sütjük rajta. A felaprózott petrezselyemmel megszórjuk, sózzuk, borsozzuk, kevés paprikával színezzük, majd lazán a tojáshéjakba töltjük, aztán a végeiket egy kevés liszttel betapasztjuk, nehogy fözés közben a töltelék kifolyjon. A megtöltött tojásokat egy lábasba fektetjük és annyi sós, hideg vízzel öntjük le, amennyi bőven ellepi. Legalább fél órát főzzük, hogy a rizs megpuhuljon. A léből a tojásokat nem szedjük ki, hanem a főzővizet a tejben simára kevert liszttel és nyers tojással behabarjuk, de előtte az alapanyaghoz 1 evőkanál ecetet teszünk. Tálaláskor az szedi ki a tojáshéjból a tölteléket, aki fogyasztja. Sokat olvastam arról, milyen értékes a tojáshéj az ember számára hiszen magas a kálci-umtaratalma. Azzal, hogy belefőzzük a levesbe vitaminnal gazdagítjuk, amit a szervezetünk is hasznosít, bizonyítja, mennyire gyakorlatiasak, okosak voltak dédanyáink, szépanyáink.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó