2010. április 8., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 51-52. (914-915.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Uniformizált ízlésterror

Serdülőkorban a kortársak véleménye fontosabbá válik, mint a szülőké, és persze arra is ismerünk számos példát, amikor a fiatal még a saját aggályait és félelmeit is elnyomja, hogy egy csapat teljes jogú, elismert tagjává váljon. Az azonban mégis csak fura, hogy a tinik háromnegyede még egy olyan fontos dolgot is a többség véleményéhez köti, mint a zenei ízlés, ami elviekben szubjektív dolog!

Különös kutatás eredményéről számoltak be a tudósok a NeuroImage című tudományos magazin friss számának hasábjain. Dr. Gregory Berns, az Emory Egyetem neurológusa arra volt kíváncsi, hogyan választják meg rajongásuk tárgyát a tinik és hogyan lesz gigasláger egy számból. A zenetörténet persze azt bizonyítja, hogy ilyesmire sosincs szabály, és sokszor a legjelentéktelenebb, űrkitöltő darabok lesznek a legmenőbbek. Most kiderült, hogy a slágergyárat részben a félelem irányítja, mivel a tizenévesek túlnyomó többsége egyszerűen nem mer magának olyan kedvencet választani, amit a többiek nem ismernek, nem szeretnek.

A tudósok a MySpace-en regisztrált tinik zenei ízlését vizsgálták, mivel a közösségi oldal jelzi, hányszor töltöttek le egy-egy tracket. A 12–17 éveseknek először számokat mutattak, és arra kérték őket, pontozzák annak megfelelően, mennyire tetszik a dal. Ezek után a csoport egyik felének megmutatták, hogy mások a közösségi oldalon hogyan pontozták ugyanazt a nótát, és hányszor töltötték le a dalt a MySpace-ről: ekkor pedig különös dolog történt. Azok, akiknek első hallásra tetszett a dal és a vizsgálati műszerek jelezték, hogy az agyukban valóban az örömért és boldogságért felelős területek aktiválódtak, másodszori meghallgatásra – a többiek alacsony pontszámainak ismeretében – már maguk is lepontozták a tracket. Ugyanez ismétlődött meg akkor is, amikor első körben nem tetszett a tiniknek a dal, de látták, hogy a többségnek viszont igen: ilyenkor felemelték pontszámaikat és állították, mégis csak jó nótáról van szó, látták ők már ezt a kezdetek kezdetén. Mindent egybevetve, a felmérésben részt vevő 12–17 évesek több mint háromnegyede megváltoztatta véleményét, hogy illeszkedjen a többiek elvárásához és a többség ízléséhez, az agyműködést vizsgáló műszer pedig ilyenkor a félelem jeleit észlelte a kutatásban részt vevő fiatalokon.

A tapasztalat persze azt mutatja, hogy míg az egyes közösségek tagjai maximálisan egymáshoz igazítják ízlésüket és véleményüket – akár zenéről, ruháról, stílusról van szó – nyíltan már ugyanezek az emberek szívesen hangoztatják, hogy "nem azért szeretem, mert ilyen népszerű", "addig szerettem csak, amíg nem szerette mindenki más" és "nekem egyedi ízlésem van". Az érdekes dr. Berns szerint tehát nem az, hogy szinte minden tini azt szereti, amit a többi tizenéves a környezetében – ez ugyanis természetes jelenség, ami már őseink idejében is így volt, és a túléléshez szükséges alkalmazkodóképességet csiszolja – hanem inkább az, hogy a fiatalok egyáltalán nincsenek tudatában annak, hogy "ízlésük" kortársaik véleménye tükrében változik. Nem kell hozzá pszichológusnak lenni, hogy megértsük, pontosan ebből az életkori sajátosságból fakad az is, hogy amikor valaki "kilóg a sorból", előbb-utóbb tudatosan is szembefordul környezetével, és ezt például egy olyan szubkultúrával való azonosulásban éli meg, aminek ruházata, zenei ízlése és életstílusa eltér a többségétől. A véleményazonosulás viszont hamarosan a kiscsoporton belül is megtörténik: hiába lesz tehát valaki emo, attól még csak a többségi társadalom azonos korú tagjaitól tér el, a szubkultúra többi tagjához azonban alkalmazkodik: azt találja menőnek, amit ők, éppúgy, mint a fentieken leírt háromnegyed.

"Az emberek többsége azt hiszi, egyéniségek vagyunk egy demokratikus társdalomban, de a valóságban ez nem így van. Igazából a többi ember véleményének rabszolgái vagyunk, mert nem akarunk kilógni a sorból, és nem engedhetjük meg magunknak, hogy eltérjünk attól, ami a környezetünkben átlagosnak mondható" – kommentálta a kutatás eredményét dr. Berns professzor.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó