2010. április 8., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 51-52. (914-915.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Szervezetünk tápanyagszükséglete

Születésünktől kezdve, illetve már az anyaméhben is táplálékra van szükségünk. Testfelépítésünk, növekedésünk, fejlődésünk, érésünk, az energiaellátásunk, a testhőmérséklet fenntartása, mind-mind utánpótlást igényel. Hozzávetőlegesen negyvenféle anyagra van szüksége az embernek, hogy életben tudjon maradni. Ezekről Jelena Lukjancsik gasztroenterológust kérdeztük részletesebben.

– Sőt, többre is, de a többit a felvett táplálékokból a szervezetünk is elő tudja állítani. Ide tartoznak az energiát szolgáltató szénhidrátok és zsiradékok, amelyek között van olyan, amit a szervezet nem képes előállítani, és mivel ezek az életben maradáshoz szükségesek, esszenciális aminosavaknak nevezzük. Nélkülük a szervezet hiányállapotba jut és bizonyos életfontosságú fehérjéket nem képes előállítani. Tizenegy esszenciális aminosavat ismerünk.

– És mire jók az esszenciális zsírsavak?

– A zsírsavak vitamin jellegű tápanyagok, csak táplálékkal juthatunk hozzájuk. Ilyen esszenciális zsírsav a kétszeresen telítetlen linolsav és a háromszorosan telítetlen linolénsav.

– Hogyan juthatunk ásványi sókhoz és fémekhez?

– Ez is táplálék útján jut be a szervezetbe. Egy részét aránylag nagyobb mennyiségben igényli, ezeket makroelemeknek nevezzük (pl.: kalcium, foszfor, klór, kálium, magnézium, nátrium). Mikroelemek azok, amelyekből kevesebb mennyiséget igénylünk, de ezek hiánya is zavarokat okozhat, ilyen a króm, a mangán, a cink, a vas, a molibdén, a jód, a fluor, a szelén, a réz, a kobalt és a kén. A mikroelemeket nyomelemeknek is nevezzük, mivel jelenlétük csak nyomokban mutatható ki és szerepük pontosan még nem tisztázott.

– Vitaminokra is elengedhetetlen szükségünk van.

– A vitaminok szerves molekulák, némelyiket szervezetünk képes előállítani, de nagy részükre ez nem jellemző. Két csoportba soroljuk őket, zsírban, illetve vízben oldódó vitaminokra. A vízoldékonyak, miután kifejtik hatásukat és már nincs rájuk szükség, a vizelettel távoznak a szervezetből. A zsíroldékonyak közül az E-, illetve a K-vitamin képes arra, hogy könnyen átalakuljon. Ezek szintén könynyen kiürülnek a szervezetünkből. A D-vitamin sem okoz sok bajt, inkább zsírszövetekben raktározódik. Az A-vitamin túlzott felvétele és raktározása májnagyobbodást, halálos kimenetelű szövődményt okozhat.

A szervezet lassított égés útján fedezi saját energiaforrásait. Mivel a felvett tápanyag jelentős részét elégetjük, ezért vagyunk képesek mozogni, gondolkodni stb. Ezt a lassú égést szerves katalizátorokkal – úgynevezett fermentekkel, enzimekkel tudja megoldani. Az enzimek olyan szerves molekulák, melyek ideiglesen összekapcsolódnak a megváltoztatandó anyaggal és 37 °C-on viszik véghez a kémiai átalakulást (lassú égést, oxidációt). A feladat végzése közben nem használódnak el, újból alkalmasak további reakció elősegítésére. Idővel azonban kiválasztódnak a szervezetből, így pótlására feltétlenül szükség van.

– Honnan tudhatjuk, hogy a felsorolt anyagokból mennyire van szükségünk?

– Négy fontos szempontot kell figyelembe vennünk, ezek a változatosság, a mértékletesség, az energiaegyensúly és az arányosság. Helyes táplálkozással igazodnunk kell szervezetünk szükségleteihez. Minden ember energiaigénye más és más, attól függően, hány éves, milyen nemű, mennyire aktív fizikailag, milyen környezetben (szmog, stressz stb.) él, és nem utolsósorban attól, hogy milyen az anyagcseréje. Azt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, az energiaszükségletünket megfelelő mennyiségű zsírral, fehérjével és szénhidráttal pótoljuk. A helyes arány: 13–15% fehérje, 25% zsír és 55–60% szénhidrát.

Magyar Tímea

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó