2010. április 8., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 51-52. (914-915.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Most kell megmenteni az őszi vetést
Háromszorosát kapja vissza a termelő – ha odafigyel

A szeszélyes időjárás idén nagymértékben késleltette a tavaszi munkákat, ezért ebben a hónapban sok tennivaló vár a gazdákra.

– A világért sem szeretném visszasírni a szovjet időket – jelenti ki beszélgetésünk legelején Novák András, a Nagyszőlősi Járási Növényvédelmi Állomás vezetője –, de mivel azokban az évtizedekben Kárpátalja mezőgazdasága a toppon volt, ezért mindenképpen igazodnunk illik ahhoz az időszakhoz, az arra jellemző szempontokhoz és elvekhez. Kidolgozott konkrét technológia, intenzív növényvédelmi rendszer működött, amelyet mindenkinek be kellett tartania, s ennek segítségével szinte az egész világnak példát mutattunk.

– Mi volt a lényege?

– Maga a fegyelem és a leírtak betartása, miáltal az őszi kalászosokból hektáronként legalább ötven-hatvan mázsás termést értünk el, ami már akkor az etalonnak számító nyugat-európai színvonalat jelentette. És nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is! A szemesek mindegyike megfelelő sikértartalommal rendelkezett. Ma, sajnos ez nincs meg.

– Mi változott azóta?

– A fentebb említett technológia be nem tartása miatt az elmúlt évek termése legfeljebb takarmánynak jó. Ráadásul a mennyiség is legalább a felére csökkent. Tehát a visszaesés nem csak minőség, hanem mennyiség tekintetében is tetten érhető.

– Miként lehet, illetve kellene ezen változtatni?

– Teljesen paradox helyezet állt elő. Annak ellenére, hogy mostanság sokkal könnyebben és nagyobb választékban juthatnak hozzá a termelők a növényvédő szerekhez, mégsem teszik. Egyrészt gondatlanságból, másrészt tudatlanságból. Pedig használatukkal, amit éppen ezekben a napokban, illetve maximum egy-két héten belül semmiképpen sem szabadna elmulasztaniuk, a legszerényebb számítások szerint is legalább háromszoros termést érhetnének el! Vegyszerek, műtrágyák, növényserkentő szerek mind-mind rendelkezésre állnak, csak élniük kellene a lehetőséggel.

– Az okok a magas árfekvésben keresendők?

– Szó se róla! A jelenséget semmiképpen sem lehet napjaink pénztelenségének a számlájára írni. Egyszerűen gondatlanságból és tudatlanságból rosszul mérik fel a helyzetet. Természetesen az sem tagadható le, hogy részben az egykori egybefüggő földterületek feldarabolása is ludas a dologban, és persze a monokultúra, amely durva megsértése az intenzív technológiának. További hátráltató tényező a kidolgozatlan vetésforgó, vagyis minden évben ugyanoda ugyanazt a kultúrát vetjük, ami miatt törvényszerű a terméscsökkenés. Ilyen hibát a világon másutt sehol, csak nálunk követnek el. A műtrágyázást már nem is említem. A mi gazdáink valahogy úgy gondolják, hogy az valami miatt fölösleges, a föld anélkül is teremni fog. Kiszórnak egy jelentéktelen mennyiségű, hektáronként legfeljebb egy-egy mázsa nitrogént, ammóniát vagy pétisót, és azt gondolják, hogy annyi elég. Óriási tévedés! Komolytalan hozzáállás!

– Mi a megoldás?

– Az agrotechnika, a talajművelés és -előkészítés, valamint a növényvédelem színvonalának az emelése. Képtelen vagyok rájönni, miért, de az utóbbi években valami miatt divattá vált, hogy a földet mifelénk csak "feltúrják", maximum tizenöt-húsz centiméter mélyen "kaparják" meg és nem szántják. Holott ez mindennek az alapja!

– Ennyire egyszerű lenne?

– Azért mégsem. További probléma, hogy a gazdák sajnálják a pénzt a minőségi vetőmagra, holott bizonyított tény, enélkül nem lehet komoly eredményt elérni. Sokan nem is csávázzák a vetőmagot, pedig az mással nem helyettesíthető! A ráfordítási költség pedig minimális, cirka harminc-negyven hrivnya tonnánként, ami hektáronkénti lebontásban tíz hrivnya körül mozog. Ez nem akkora összeg, amit a gazdák ne bírnának elviselni. Ezzel azt akarom mondani, hogy nem szerencsés az állami dotáció hiányára hivatkozni, s abban keresni a sikertelenség okait, sokkal inkább emberi, magatartás- és gondolkodásbeli tényezők a "betegség" előidézői.

– Ha már szóba kerültek a betegségek, mennyire kell számolniuk velük a gazdáknak?

– A tápanyaghiánytól gyenge vetés fogékonyabb a betegségekre. A gyomirtással párhuzamosan a gombák elleni védekezést is meg kell kezdeni. Vidékünkön óriási a fertőzésveszély, ezért igen fontos a kórokozók elleni harc. Már megjelent a lisztharmat és a pirenofórás megbetegedés, amely elleni védekezésre mindenekelőtt a szárba szökkenés kezdeti szakaszában van nagy szükség. Ezenkívül a talajban előforduló cserebogárlárvák és drótférgek is nagy kárt tudnak okozni, ezért fontos az intenzív védekezés. Min- denképpen ismerni kell az adott terület gyomflóráját, s ehhez kell megválasztani a legmegfelelőbb szereket és technológiát. Éppen ezért lenne fontos, hogy csak csávázott magokat vessenek a gazdák, mert a felszívódott csávázószerek a kikelt növényt is védik a földibolhák, barkók és levéltetvek ellen. Kárpátalja egész területén rohamosan terjed egy új gyomnövény, a ragadós galaj, amely ráfonja magát a szemesek szárára, amitől megdől, és nem lehet learatni.

– Hogyan védekezhetünk ellene?

– Ajánlatos minden gazdának alaposan átvizsgálnia összes parcelláját és megállapítani, milyen mértékben jelent meg a szóban forgó gyomnövény. Tudok olyan területről, amelyet nyolcvan-kilencven százalékban elfertőzött a ragadós galaj. Ennek alapján választható ki a megfelelő gyomirtó szer is. Jelenleg közel ötvenféle van forgalomban. Közülük a legelterjedtebb a Prima, amelyből mindössze félliternyi szükséges egy hektárra, de a többi is megfelelően hatékony és nem túlságosan költséges, hektáronként tíz-húsz hrivnya, amit érdemes beáldozni. Az a gazda, aki az általam elmondottakat szem előtt tartja, aratáskor bőséges termésre, ellenkező esetben viszont komoly veszteségre számíthat.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó