2010. április 8., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 51-52. (914-915.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Nyelv-őr
Terhes a terhes

A gyermekét váró asszonyt terhesnek mondjuk, állapotát terhességnek. Mostanság a közélet színteréről helytelenítő megjegyzéseket hallunk ezzel a szóhasználattal kapcsolatban. A nyelvművelésnek nincs vele baja; nem nyelvi, hanem ideológiai vitáról van szó. (Vitáról? De senki nem mond ellent!) A terhes szó más vonatkozásban többnyire negatív értelmű; ami terhes, attól az ember szabadulni próbál – hogyan lehet, mondják, az utód hordozását ilyen szóval jelölni, különösen most, amikor nagy szükség lenne a gyermekvállalásra!

Az állapotra az orvosok a graviditás szót használják, az pedig a latin gravis ‘nehéz, súlyos, terhes’ melléknévből származik.

Anyanyelvünkben vannak a terhesnek szinonimái: várandós, állapotos. A terhes bírálóitól azt a követelést is hallottuk, hogy legyen a várandós a hivatalos kifejezés. Elfogadható, de nehéznek látszik a szó továbbképzése, pedig ez nélkülözhetetlen. A várandósság szokatlan lenne, szövegösszefüggésbe helyezve még inkább: "a várandósság negyedik hónapjában". A gyermekvárásra használatos az áldott állapot, a másállapot, a "valahányadik hónapban van", sőt az "úgy van". Az első szép, de köznyelvi használatra nem alkalmas; mondatba helyezve ez is furcsa lenne: "Az áldott állapot ötödik hónapjában van" – bár maga az "áldott állapotban van" a nyelvhasználat némely területén helyénvaló.

A hivatalosság és a tudomány bizonyára – és érthetően – nem fogadná el. Az "n-edik hónapban van" és az "úgy van" pedig vulgáris jellege miatt nem pályázhatna az elfogadásra.

Magam nem látom okát a változtatásnak, de a várandós mint szép és hagyományos szó ellen nem volna kifogásom. Gondot legföljebb az okozna, hogy a gyermekvárás állapotát nem tudnánk azonos tövű szóval jelölni, vagyis várandós – terhesség vagy várandós – másállapot, esetleg várandós – állapotos kettősséget kellene elfogadnunk. Okoskodásomat tehát kissé bizonytalanul zárom. Ám az elmondottakból mégis következik egyfajta bizonyosság: nem szabad világnézeti vagy politikai alapon követeléseket támasztani a nyelvhasználattal szemben, és aki nem járatos a nyelvészetben, ne szorgalmazzon nyelvi intézkedést, elégedjen meg a javaslattal – ahhoz joga van, mert magyar anyanyelvű –, a többit bízza a szakszerű nyelvművelésre.

Bán Ervin

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó