2010. április 8., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 51-52. (914-915.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Cigányélet: kalodába zárt világ

Ma méltatják a nemzetközi roma napot. 1971-ben az első nemzetközi roma kongresszuson a világ minden országából összegyűltek a küldöttek, hogy leróják kegyeletüket a holokauszt roma áldozatai előtt. Ekkor zászlót és himnuszt választottak, és első ízben ismerték el hivatalosan a cigány nyelvet. Azóta évente tiszteletadó ünnepségeket, rasszizmus-, diszkrimináció- és háborúellenes kampányrendezvényeket szerveznek e napon.

Tiszta udvar, rendes ház. E mondat még ma is számos családi portán hirdeti az ott élők szorgalmát. Szőlősvégardó egyik utcájában szinte mindegyik udvar és épület kiérdemli a jelzőt, bár ilyen tábla egyiken sincs.

Az ott élők egyébként oláhcigányok. Mert bizony ilyen is van. Aki megszokta a hagyományos cigánytáborok képét, ezen az ugocsai településen igencsak elcsodálkozna. Az udvarok tiszták, a házak rendezettek, modernek, a közlekedést pedig közel sem egy vagy két lóerővel oldják meg.

Farkas József cigánybíró elmondása alapján megállapítható: az oláhcigányok elsősorban vendégmunkásként keresik meg a betevőre valót. A sok száz kilométeres távolság sem riasztja el őket, Moszkváig és Szentpétervárig is elmennek. Csak a férfiak dolgoznak, az asszonyok otthon vannak. Ragaszkodnak a hagyományokhoz, az anyanyelvükhöz, a nők még a régi viseletet hordják. A gyerekeket nem koldultatják.

Sajnos a megyei összkép távolról sem ilyen idilli.

Rejtélyes, öntörvényű nép. Eredetükről és vándorlási útvonalukról azonban kevés írásos emlékünk van. Az összehasonlító nyelvészeti kutatások eredményei szerint a cigányok/romák őshazája Észak-India nyugati területe – Pandzsab.

Az egyik legismertebb elmélet szerint a cigányok i. sz. 700 és 1000 között indultak el indiai őshazájukból, feltételezhetően az iszlám terjeszkedés miatt. Néhány dolog arra utal, hogy az elvándorlás több hullámban történt meg. Ilyen például egy 1126-ban keletkezett történeti írás, mely szerint a kalifák Örményországba és Szíriába telepítették a cigányok vélhető őseit. A másik utaló jel Timur Lenk mongol uralkodó 1398-as indiai betörése, mely után a cigányokat Szamarkandba űzte, ahonnan feltehetően az oszmán törökökkel jutottak el a Balkán-félszigetre.

Vajon melyik megnevezés illik legjobban rájuk? A roma és a cigány igazából ugyanazt jelenti. A mai társadalomban mindkettő elfogadott. Néhány éve a cigányt sértőnek találták, de ma már ők is inkább ezt használják.

A roma szó a rom ragozott alakja, melynek ember a jelentése. Jelent még férfit is. Maga a cigány kifejezés az érinthetetlen szót takarja, ami görög eredetű. Már a XIV. századi feljegyzésekben is előfordul, de inkább családnévként volt használatos. Egyáltalán nem biztos, hogy konkrétan hozzájuk kapcsolódik az elnevezés.

A mintegy harmincezer (egyes becslések szerint ennél jóval többen vannak) kárpátaljai cigány többsége város-, faluszéli telepeken igen rossz körülmények között él. S ezen nem sokat változtatott az sem, hogy a Szovjetunió felbomlása után egyre-másra alakultak érdekvédelmi, kulturális szövetségeik, mint ahogy alig hoztak eredményt, változást az országos, illetve helyi programok.

A néhány, tehetségével, rátermettségével a tömegből kiemelkedő zenész, táncos, üzletember legfeljebb csak a szabályt erősítő kivételnek tekinthető. S csupán arra jók – már elnézést a kifejezésért –, hogy az illetékesek mutogassák őket.

Néhány esztendővel ezelőtt a beregszászi Balog József néhány társával szintén megpróbált cigány érdekvédelmi szervezetet alakítani. A próbálkozás nem a külső ellenálláson (ilyesmi nem is volt), hanem a tábor közönyén feneklett meg. Ez önmagában is rávilágít a romákat kalodába záró problémák legnehezebbikére. A közösség önszervező erejének szinte teljes hiányára. E nélkül, s ezt az illetékes hivatalnokok és a roma vezetők is tudják, nincs felemelkedés. A tudás adott, már csak a tett hiányozna. Cselekedni viszont valahogy senki sem tud, akar.

Így aztán marad, ami volt: cigánybűnözés, iskolakerülés, koldulás, betegségek, elesettség, korai halál. Aki nem a teljes elutasítást választja, hanem megpróbálja toleranciával szemlélni a helyzetet, rádöbben: a reménytelenség agressziót szül, ebből pedig a kirekesztés táplálkozik. Így válhat a világ legszétszaggatottabb népe településvégi putrisorok lakójává, szemétlerakók turkálójává.

Pedig, lehetne másképp is.

Jevhenyija Navrocka, az Ungvári Városi Romológiai Szövetség elnöke szerint az egész ukrajnai népcsoport legnagyobb problémája az esélyegyenlőség hiánya. A közel félmilliónyira becsült itt élő cigányság többsége a társadalomból kirekesztve él. Nem csoda hát, hogy az olyan népbetegség, mint például a tüdőbaj, éppen közülük szedi a legtöbb áldozatot. Elsősorban a legelemibb higiéniai feltételek hiánya, a mostoha életkörülmények felelősek azért, hogy bár szapora nép, ötvenévesnél idősebb romát csak elvétve lehet találni. Különben vidékünkön ez az egyedüli etnikum, melynek rohamosan nő a lélekszáma. Ezzel együtt sokasodnak az oktatással és a lakáskérdéssel kapcsolatos problémák. A szövetség elnöke szerint belátható időn belül mindez feszültségek forrása lehet.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó