2010. április 3., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 50. (913.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Húsvét – különbözőkép(p)en
Két tucat festőművész tárlata az Uzsgorod galériában

Húsvét szent ünnepéhez közeledve huszonnégy kortárs – magyar és ukrán – kárpátaljai festőművész alkotásaiból nyílt reprezentatív kiállítás az Uzsgorod galériában. A többes szám nemcsak a művészeket, az alkotásokat tekintve indokolt, neves piktoraink némelyike több munkájával is szerepel a nem mindennapi tárlaton.

Hogy miért nem mindennapi? Erre nagyon egyszerű a magyarázat. Azok a művészetkedvelők, akik értesültek a kiállítás tematikájáról, és ennek apropóján kerekedtek fel a bemutatóra, egyértelműen csalódtak. No persze nem a végtelenségig és nem annyira, hogy nyomban sarkon forduljanak az eléjük táruló váratlan látvány miatt. Csak oly módon érte őket meglepetés, hogy a tárlat nem célirányosan a húsvétról szól.

Tudván azt, hogy a művészetben – s ez alól a festők sem kivételek – annyi igazság van, ahány ember, már csöppet sem meglepő, ami a vásznak többségéről visszaköszön a szemlélődőre.

A felvonultatott festmények túlnyomó része, őszintén szólva, távol áll a húsvéttól. Ám közvetve mégis a közelgő ünnep meghitt varázsát sugározza. Mert mi is a tavasz első igazán nagy ünnepe? A Bálint-, vagy ahogy a világ mondja: a Valentin-nap? Vagy netán a Nőnap (akár nagy-, akár kisbetűvel)? Talán igen, de talán mégsem! Mert a szív, a lélek, legyen az a szerelmesé vagy a gyengé(de)bbik nemé, valójában ilyenkor nyugszik meg és töltődik fel igazán új vérrel, sugallattal. S ezt nem szabad elfeledni akkor sem, ha huszat vagy akár hetvenet mutat arcunkon az idő órája.

Hála Istennek, művészeink közül manapság erre egyre többen "kattannak", s nemcsak a nyuszit és a tojást, a sonkát és kolbászt, a kosarat és a hímzett kendőt, terítőt, a templomot és az áhítatot – azaz csendéletet és életképeket – jelenítenek meg a vásznaikon, hanem a mostanában oly megtépázott, kínkeservesen csordogáló hétköznapjaink reményét, a tavasz, a kikelet, a napsugár, a remény üdítő ragyogását.

Soltész Péter Tavaszi etűd című alkotásának központi figurája – ámbár számtalan más példát is felhozhatnék –, egy leányzó, hatásában, gesztusában kilépve a képkeretből, mintha nekem, neked és mindnyájunknak szögezné a kérdést: "Hát, nincs igazam? Nem ezt akarod, akarjátok? Hogy felszabadultan és gondtalanul élhessünk, és önfeledten lebeghessünk a virágillatú, végeláthatatlan mező fölött, a káprázatosan színes világmindenségben? Hogy legyen minden nap húsvét és tavasz, ami nap mint nap életörömmel tölti el szívünket-lelkünket?!".

De igen! Ezt akarjuk! Festők, művészek és mi, egyszerű halandók, mindnyájan együtt és állandóan!

Bocsásson meg a világ és a szakma, hogy nekem ezek a gondolatok jutottak eszembe végignézve az ízlésesen összeállított tárlatot, ami április hatodikáig még megtekinthető.

Nigriny Szabolcs

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó