2010. április 3., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 50. (913.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Föltámadt Krisztus! Valóban föltámadt!

Krisztusban kedves testvérek!

Újra elérkezik húsvét, Krisztus feltámadásának ünnepe. Az az ünnep, amely nem csak az egyházi naptár, hanem életünk szempontjából is meghatározó. Általánosságban elmondhatjuk, hogy az ember élete "pászka". Pászka, mint átmenet, mint utazás, mint haladás. Ezért az egyház húsvéti szemlélete, amely a feltámadt Krisztust állítja a középpontba, mindenben meg kell hogy jelenjen. E nélkül nem létezhet igazi és tevékeny találkozás a feltámadt Krisztussal. Az ember hivatása ennek tanújává válni a világban.

Isten segítségével hétszer ünnepeltem veletek együtt a húsvétot a Szentatya megbízásából, mint a Munkácsi Egyházmegye apostoli adminisztrátora. Most, amikor az egyetemes egyház főpásztora, XVI. Benedek római pápa ezen egyházmegye megyéspüspökévé nevezett ki, a húsvét ünneplését egyfajta megújulással szeretném kezdeni. A pászka, amely bizonyos értelemben jelenti az átmenetet a halálból az életre, a bűn szolgaságából Isten fiainak szabadságába, ez ugyanakkor új találkozás Isten szeretetével. Ilyen összefüggésben gondolkodjunk el azon, hogy mi is az egyházmegye, a helyi egyház, és benne a megyéspüspök szolgálata. A Keleti Egyházak Törvénykönyve 177. kánonjának 1. paragrafusában olvassuk: "Az egyházmegye Isten népének része, amelynek lelki gondozása a püspökre van bízva, a papság közreműködésével, úgy hogy pásztorához ragaszkodva és általa az Evangélium és az Eucharisztia révén a Szentlélekben egyesítve részegyházat alkot, amelyben valóban jelen van és működik Krisztusnak egy szent katolikus és apostoli Egyháza."

A II. Vatikáni Zsinat egyházról szóló dogmatikai konstitúciója azt mondja, hogy a püspök egyházmegyéjében őselve és alapja az egységnek. E szerint az egyházmegye nem valami elvont dolog, hanem konkrét egységben lévő hitközösség, amely egységet a megyéspüspök bizosítja. A helyi egyház, az egyházmegye az a hely kellene hogy legyen, ahol a meg nem kereszteltek és az egyháztól távol állók a feltámadt Krisztussal találkozhatnak.

Fel kell tenni magunknak a kérdést: az egyházközségeinkben uralkodó kapcsolatok tudnak-e segíteni eltávolodott testvéreinknek a Krisztussal való találkozásban? Hogy ez megtörténhessen, közösségeinkben első helyen a megbocsátásnak kell lennie. A bűnbánat szentsége nem lehet csupán húsvét előtti formalitás, a megbocsátás annak bizonyítéka, hogy életünkben a feltámadt Krisztus működik. A megbocsátásnak ez a lelkülete abból ered, hogy igyekszünk megismerni azt, aki a mi életünknek is megmentője. Azért Szent Pál apostol Timóteushoz írt levelével buzdítalak titeket: "Amíg odamegyek, fordíts gondot a felolvasásra..." Az Isten igéjének az olvasása és befogadása segít nekünk jobbá tenni az egyházközségen és a családon belüli kapcsolatainkat.

A család az elsődleges hely, ahol a gyerek, a fiatal formálódik a hitben; a közös imádság, az Isten szavának olvasása és a megbocsátás által. A másik hely a parókia közössége, ahol is az isteni Liturgiában ünnepeljük az eucharisztiát, és így, amint azt a Keleti Egyházak Törvénykönyve mondja, "az Evangélium és az Eucharisztia által" megalakul a helyi egyház.

Kedves Testvérek! Mindannyian arra vagyunk hivatva, hogy közös erőfeszítéssel életünkön keresztül mutassuk be, hogy az egyház Isten szeretetének és egységének látható jele. Ez az óhajom, és egyúttal felhívásom mindenkihez. A feltámadt Krisztus lakozzon a szívünkben, és rajtunk keresztül működjön az egész világon, üdvösséget hozva neki.

Végül kívánok mindnyájatoknak, kedves Testvérek, vidékünk és egész Ukrajna keresztényeink a feltámadt Krisztus jelenlétében eltöltött, örömteli húsvétot!

Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

Milan Sasik,

munkácsi görög katolikus megyéspüspök

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó