2010. április 1., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 48-49. (911-912.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
A siker kapujában
Diána megasztáros útja Nagypaládtól Budapestig

A több ezer magyarországi és néhány tucat határon túli fiatal között a nagypaládi Kabai Diána is szerencsét próbált a Megasztár, a TV2 magyar kereskedelmi televíziós csatorna tehetségkutató műsor legújabb szériájának válogatóján. Az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karának első évfolyamos, magyar nyelv és irodalom szakos hallgatója merész elhatározásra szánta el magát, amikor jelentkezett.

– Önszántadból vagy mások unszolására próbáltad ki magad?

– Az egyik volt osztálytársam nyitotta fel a szemem. A korábbi sorozatokban olyan emberek is kamerák elé álltak, akiknek semmi tehetségük, akkor te miért ne próbálhatnád meg, mondta. Zenés múltam ellenére elsőre nem tartottam jó ötletnek. De nem adta fel, azzal jött, hogy nincs bennem elég kurázsi. Megelégeltem az állandó zrikálást és jelentkeztem e-mailen. Ezután felhívtak a szervezők, hogy ha még komolyan gondolom, március 14-én menjek el a budapesti válogatásra.

– Említetted, hogy nem áll tőled messze a zene...

– Hét évig jártam zeneiskolába, ahol zongorázni tanultam. Emellett sokat énekeltem a zenesuliban és a templom kórusában. Népdalversenyeken indultam, soha nem jöttem üres kézzel, általában 2., 3. helyezést értem el.

– Ki segített a felkészülésben?

– Régi zeneiskolai tanítónőm, Inna Teremta és a péterfalvai klubvezető, Csele Géza. Nagy lelkesedéssel irányították munkámat, s velem izgultak a meghallgatás ideje alatt. A tanárnőnek már eddig is sokat köszönhettem, hisz tőle kaptam zenei ismereteim alapjait.

– Milyen dalokat készítettél?

– Koncz Zsuzsától a Mamát, melyet a dallam ismétlődése miatt nem kellett végigénekelnem, valamint a Minden új nap című dalt.

– Milyen volt a meghallgatás?

– A tavalyi 4000-et felülmúlva az idén 12 000 ember próbálta ki magát. Ez talán annak is köszönhető, hogy ezúttal együttesek is jelentkezhettek, bár számomra rejtély, hogyan lehet egy kalap alá venni a szólistákat és az együtteseket. Öt szobában folyt a meghallgatás. Ezúttal nem a szokásos zsűri fogadta a résztvevőket, hanem a régi megasztárosoknak kellett bizonyítanunk. Ők nem rendelkeztek teljes döntési joggal. Felvételt készítettek, amiről majd az összeállított zsűri mond végleges véleményt.

– Mi a helyzet a kamerával?

– Az igazat megvallva az elején bátor voltam. Mikor beléptem, és megláttam azt a sok embert a kamerák kereszttüzében, még akkor sem pánikoltam. Igazán éneklés közben fogott el a félelem. Azon voltam, hogy minél hamarabb túl legyek rajta. Teljesen besokkaltam.

– A szüleid mit szóltak az ötlethez?

– Eleinte nem támogatták, féltek, hogy az egyetem rovására megy. Aztán már ők biztattak: amíg van remény, csinálni kell. Ha nem is hívnak vissza, én akkor sem bántam meg! Elmondhatom, hogy ezt is kipróbáltam, élmény volt.

– Mi volt a célod?

– Nem azért jelentkeztem, hogy sztár legyek, hanem hogy tapasztalatokat szerezzek, világot lássak, valamint, hogy tudják Magyarországon: Kárpátalján is vannak magyarok.

– Soha nem álmodoztál a zenei pályáról?

– De, nagyon sokáig kacérkodtam a gondolattal. Aztán mégis a továbbtanulás, a Péterfalvai Református Líceum, majd az Ungvári Nemzeti Egyetem mellett döntöttem.

Nagy Nikolett,

az Ungvári Nemzeti Egyetem harmadéves magyar szakos hallgatója

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó