2010. április 1., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 48-49. (911-912.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...megbízom az emberekben"

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A Kulcslyuk mai vendége Tüzes Pál, a batári Tüzes Farmergazdaság vezetője.

– Az öné az egyetlen vállalkozás Ugocsában, de talán az egész Kárpátalján, amely ökológiailag tiszta élelmiszereket gyárt. Honnan jött az ötlet?

– Nemcsak a régióban, hanem egész Ukrajnában is kizárólag mi gyártunk biotermékeket. Öt évvel ezelőtt a Biogazdálkodás oktatása Kárpátalján címmel közös pályázatot nyertünk a magyarországi partnerrel. Ez egy kétéves projekt volt, mely tizenkét helyi gazda hétvégi magyarországi tanfolyamait, illetve szakmai gyakorlatát képezte a biogazdálkodás témakörében. Három éve kaptam meg a minősítést, azaz a licencet áfonyalekvár, szörpök, gyümölcsfőzetek gyártására.

– Sima út vezetett ehhez a vállalkozáshoz vagy hajtűkanyarok tarkították?

– Nem kell feladni a dolgokat. Ha már a jó Isten olyannak teremtette ezt a világot, amilyen, vegyük észre benne a szépet és jót, használjuk ki a lehetőségeket.

– Jókor, jó helyen volt, vagy a szerencsének köszönhető, hogy egy falusi felcser most egy sikeres üzletember?

– Szerintem a sorsunk úgy van megírva, hogy ezerféle lehetőség áll előttünk, ám arról, hogy melyik utat választjuk, a döntést egyedül kell meghoznunk. 1986-ban végeztem a Beregszászi Egészségügyi Szakiskolában, tizenkét évig felcserként dolgoztam a faluban, illetve masszőrként a beregszászi kórházban. Miután családot alapítottam, egyre nehezebb lett a megélhetés. Viszont adva volt a föld, ezért belevágtunk a gazdálkodásba.

– Milyen főnöknek tartja magát?

– Nem vagyok egy vezető beállítottságú, soha nem éreztetem beosztottjaimmal, hogy fölöttük állok. Ez távol áll tőlem. A munkásaimat egyenrangú félként kezelem. A felvételkor elmondom a feltételeket, az elvárásokat, a feladatokat, mit tudok biztosítani stb. Eddig még nem okozott csalódást senki.

– Nem éltek vissza a jóságával?

– A tiszántúli emberekre nem jellemző a csalárdság. Itt a bizalom az elsődleges szempont. Most ez naivságnak tűnik, ám ha így gondolkodunk, viselkedünk másokkal szemben, akkor ez idővel kölcsönös lesz. Jómagam száz százalékban megbízom az emberekben.

– Milyen külföldi országba jutott már el?

– Mivel az országunk még kevésbé érdekelt a biotermékek marketingjében, nemrég Nürnbergben voltam egy termék-világkiállításon, most pedig Hollandiába van meghívásom.

– Az emberi értékek közül mit részesít előnyben?

– Az őszinteséget.

– Talál időt a barátokra?

– Egy társasággal már tizenöt éve minden hétfőn elmegyünk focizni, aztán jót beszélgetünk.

– Kitartónak tartja magát?

– Úgy neveltek, hogy amit rám bíztak, azt ha verejtékkel is, de becsülettel el kellett végeznem.

– A párja tolerálja, hogy gyakran van üzleti úton?

– Mivel ő is egy magánvállalkozó, tudja, hogy ez a munka utazásokkal jár.

– Emlékszik a házassági évfordulójukra?

– Februárban volt a huszadik.

– A nagylányait is az üzleti világ felé tereli majd?

– Nem, inkább hagyom érvényesülni őket, hogy a vágyaik szerint éljenek. Az sem baj, ha kapnak néhány pofont az élettől, hiszen ez edzi meg az embert.

– Mennyire féltékeny a vőlegény-jelöltekre?

– A kisebbiknek még, tudomásom szerint, nincs udvarlója, csak Zsuzsának, a nagyobbiknak. Akit ők választanak, én is elfogadom.

– Van valamilyen különleges szenvedélye vagy hobbija?

– Nyaranta kerékpártúrára indulunk, akár Lembergig, Budapestig, Szegedig vagy Erdélyig is letekerünk. Kalandos út, de megéri...

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó