2010. április 1., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 48-49. (911-912.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Nyelv-őr
Vallási fogalmak helyesírása

Tulajdonképpen nem kellene gondot okoznia, az akadémiai helyesírás szabályai körültekintően foglalkoznak a köznevek és a tulajdonnevek írásával. Könyvek, folyóiratok mindennapos gyakorlatában azonban az egyházi ünnepek és bizonyos vallási fogalmak helyesírása gyakran eltér a szabályostól, kételyeket támaszt iskolásokban, felnőttekben.

Közneveket – szimbólumként – költők és írók is írtak/írnak nagy kezdőbetűvel. Nyilvánvalóan lehetséges ez vallási fogalmak esetében is, így elfogadható szimbólumként az Élet Kenyere és a Lélek Itala kifejezés. A szeplőtelen fogantatás szószerkezet (eseményként) viszont kisbetűs, de Szűz Mária kijelentésében: én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás, már szimbolikus, egyben tulajdonnév értékű, a nevét helyettesíti, tehát nagy kezdőbetűs.

A nagy kezdőbetűvel írt Egyház írásmód helyesírásilag nem (legfeljebb ritkán lehet) indokolt. Köznévként ugyanis keresztény hívek (valamelyik) közössége (másik jelentése szerint valamennyi hívő lelki közössége, használatos egyházközség jelentésben is; régen templom jelentésben is ismeretes volt, irodalmi műben ma is előfordul). Sokak számára a nagy kezdőbetű bizonyára a maguk vallási közösségéhez fűződő érzelmi kapcsolódását jelzi, ezért (esetünkben) a katolikus egyházról szólva a főnevet nagy kezdőbetűvel írják, éreztetve, hogy ez számukra más, mint az egyház fogalma általában.

Zavart okoz az Ige nagybetűs írása. Példázom az Útmutató (hitoktatási módszertani könyv) szövegeiből: "...megértsék Jézus Igéjét (vagyis: tanítását); "...ugyanazokat az Igéket (vagyis ugyanazt a tanítást) hallgattuk"; "Az Isten Igéje, jobban mondva annak tartalma, Isten kommunikációja, melyben családjának nagy titkait nyilatkoztatja ki, vagyis az Isten Igéje elbeszéli az üdvtörténetet." (E szó másutt – helytelenül – nagy kezdőbetűvel is előfordul: Üdvtörténet.)

Az ige szó/fogalom (a nyelv logikája szerint) a példákból kitetszően: tanítás. Ezekben a szövegekben ezért a fogalmat feltétlenül köznévnek érezzük. A tanítás fogalmát valószerűsíthetjük a következő mondatból is, amely a szentmise első részére, az evangéliumból vett olvasmányokra vonatkozik: "Jelen van az Ige liturgiájában (ez a szentmise első része) mint Ige, vagyis mint Isten Igéje."

A fentebbi mondatból az következtethető, hogy a szentmise ezen részében olvasható (hallható) "Jézus Igéje" (tanítása), amely egyben "az Isten Igéje" (közlése is). Csakhogy a Szentírásban János evangéliuma szerint: "Kezdetben volt az Ige; az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige; ő volt kezdetben Istennél". Ezek a mondatok az Ige fogalmát személlyel azonosítják, az Istennel, illetőleg a megtestesült Jézussal. Személyre vonatkoztatva, nevüket helyettesítve viszont nyilvánvalóan a nagy kezdőbetűs írás a helyes.

A problémákról és a buktatókról egyházi személyek véleményét is megkérdeztem. Az ünnepek és a többi idézett fogalom helyesírásában egyetértettek a helyesírási szabályzattal, némelyek eltérő gyakorlatát régi szemléletmód túlélésének tartották. Az ige~Ige írásmódja tekintetében az evangéliumban foglalt teológiai fogalom (Logosz) fordításával magyarázták a gondot.

Az ige (hangsor, szó) jelentése a fentiekből eredően esetenként teológiai tartalmat közvetít, s ezért magyarázatot is igényel, így a fentebb már idézett mondatban – "Jelen van az Ige liturgiájában, mint Ige, vagyis mint az Isten Igéje" – az ige szó nemcsak a szertartásrend tanító részét jelöli, hanem ugyanakkor magát a tanító Krisztust is. "Az Ige liturgiája" szószerkezetben nyelvtanilag tulajdonképpen köznév (a határozott névelő is ezt tanúsítja, következésképp kis kezdőbetűvel kellene írni (a mondat második része azonban személyesíti, tehát a megtestesült Ige = Jézus, aki a szertartás tanító részében, illetőleg magában a tanításban (ezzel azonosan) személyként is jelen van.

A fogalom teológiai és köznapi értelemben való használatának ez a kettőssége és az ebből eredő helyesírási gyakorlat – úgy érzem – átgondolásra érdemes, esetenként magyarázatra szorul.

Bura László

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó