2010. március 30., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 47. (910.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Sonka, te drága!

Ha húsvét, akkor füstölt sonka, kolbász, tojás és sárgatúró. Ez már csak így természetes. Ám az utóbbi évek élelmiszerbotrányai óta a vásárlók szeme előtt folyamatosan ott lebeg a kérdés: mennyire megbízható, mennyire természetes az étel, ami az ünnepi asztalra kerül?

Ilyenkor a füstölt, főtt, pácolt, kötözött, házi sonkák és kolbászok ellepik a boltokat és a piacokat, a tojás iránt megnő a kereslet, s ne feledkezzünk meg a locsolkodó gyermekek által olyannyira várt valódi és csoki hímesről. Mi is elindultunk vásárolni. Vettünk sonkát, kolbászt, tojást és sok más finomságot. Hogy milyeneket és mennyiért, az alábbiakból kiderül.

A piac központi hely húsvét tájékán. Így van ez a megyeszékhelyen is. Mindenhonnan kötözött sonkák lógnak, pirospozsgás arcú asszonyok ajánlgatják a friss tojást, az ünnepi asztal kellékeit. A kínálatot szinte lehetetlen átlátni és leírni. Az ünnep előtti vásárlás időigényes. Ember legyen a talpán, aki tíz perc alatt felméri, hol ízletesebb az áru és hol a legkedvezőbb az árfekvés.

Találomra állunk meg egy pult előtt. A fiatal hentes hagyományos sonkát ajánl. Igazán bizalomgerjesztő, ám az ára már kevésbé. Messziről egy másik helyen a sonka egészen jól néz ki, közelről már kevésbé. Erős szagú, kicsit kemény, és kijött rajta a só. Az árus szerint viszont remek portéka, másutt nem találni finomabbat, olcsóbbat. Nem is kér érte többet, mint kilójáért hatvan hrivnyát. A főtt sonka kilogrammja negyven és hatvan, a füstölté ötvenöt és hetven hrivnya között mozog, s hasonló az árfekvése a házi füstölt kolbásznak is.

A piac másik sarka a tojásárusoké, bár így, ünnep idején minden más pultnál is kapható e termék.
A szakember véleménye

A gyorspácolás nem értékcsökkentő eljárás, ezzel is kiváló minőségű termék állítható elő, mondta el megkeresésünkre Volodimir Tovtin, a Megyei Fogyasztóvédelmi Főosztály vezetőhelyettese. Az olcsó termék nem emiatt kevésbé értékes, hanem attól, hogy többféle adalékanyagot és nem húseredetű fehérjét (például szóját) használnak és attól, hogy nagyobb a pácbevitel, akár negyven-ötven százalék is. Így ezeknek csupán ötven-hetven százalékos a hústartalmuk. Természetesen a felsorolt minőségcsökkentő tényezők nemcsak külön-külön, hanem együtt is előfordulhatnak. Az egészségre többnyire az olcsó termék sem veszélyes, de tápérték, íz, szín, állomány, valamint aroma szempontjából alulmaradnak a csak húsból készült termékekkel szemben.

Az E450, E451 és E452 bi-, tri- és polifoszfátokat azért használja a húsipar, hogy javuljon a termék víztartó képessége, hogy friss maradjon, és a főzés után se essen szét. Hasonlóan az állomány javítására szolgálnak az E407 (gyöngyzuzmó), E410 (szentjánoskenyérliszt), E415 (xantángumi) és E4l6 számú (karagumi) adalékanyagok is, melyek összetett cukrok (poliszacharidok). Ezek egyébként teljesen természetesek.

Az E250 nátriumnitrit, vagyis a salétrom só minden sonkában benne van a pácolás miatt. Ettől szép vörös a sonka színe, jellegzetes az íze, és segít a tartósításban is. Bár az adalékanyagok egy része, például a pác sóban lévő nátriumnitrit ártalmas anyag, abban a kis mennyiségben, amekkorában az egyes élelmiszerekben található, már nem jelent közvetlen veszélyt az egészségre. Az összes élelmiszer-adalékanyag toxikológiai vizsgálaton megy át, és csak ezek után engedélyezik az alkalmazásukat.

Bizonyos kockázat így is marad, mivel vannak érzékeny emberek, akikben allergiás reakciókat válthatnak ki egyes adalékanyagok. Bár a szakember szerint korántsem olyan veszélyesek, mint ahogy egyes hírek állítják, az biztos, hogy okosabb távol tartani magunkat ezektől. Akármit is vásárolunk.

N. Sz.

Tálcákon friss, üzleti és hazai, szinte még meleg tojás, némelyiknek – pláne a fejkendős néniknek – el is hisszük, hogy tényleg ma reggel kapkodta ki őket a tyúk alól. Persze, az ára is "friss", legalább két hrivnya, a nagyüzemit a feléért is hazaviheti a gazdasszony.

Ungváron a következő hely az egyik sarki bolt, ahol szintén kapható sonka. Átható sültkolbász-szag terjeng a levegőben, a sonkák messziről mosolyognak a vevőkre. Találomra bökünk rá kettőre. Mellettünk egy szimpatikus asszony megpróbál lebeszélni a vásárlásról. "Ne vegye meg, higgyen nekem. Mi jól megjártuk a múltkor." Mi persze hajthatatlanok vagyunk. Hazai áru, elképzelhetetlen, hogy lejárt volna a szavatossági ideje.

A bevásárlóközpontokban szintén bőséges a sonkakínálat, és mivel kirakják a mindenki számára elérhető hűtőpultba, jobban megnézheti a vevő. Az árakat is könnyedén össze lehet hasonlítani. Sokan ódzkodnak a vákuumcsomagolt termékektől, de ezek bizalomgerjesztők. Nem mindenki, de néhányan a szavatossági időt is megnézik a cédulákon. Nincs velük gond. Nem sokban térnek el a piaci áraktól. Csak hát, nem házi készítésű... Ízlése válogatja. A sajttal persze más a helyzet, ott már a pénztárca dönt.

Beregszászban is nagy a nyüzsgés. A piacon már kora reggel hosszú sorok állnak a hentesüzlet előtt, de fokozódott az érdeklődés az édességek, a kölnivíz, illetve parfüm iránt is. Az árak itt is "rugalmasak", a kereslet-kínálathoz alkalmazkodnak.

A göngyölt sonka kilója negyven, míg a házi sonkáért 55–60-at kérnek, ami legalább egy tízessel drágább, mint tavaly. Az üzleti kolbászfélék ára harminc hrivnya körüli. Újdonság a parasztkolbász – kilója 35–40 hrivnya – és a füstölt oldalas, illetve hal huszonöt-harmincért.

A franciasaláta hozzávalóinak ára: házi tojás 1 hrivnya, a bolti 80 kopijka, a konzerv zöldborsó 5,50–10, a majonéz 2,50–5 hrivnya között ingadozik.

Tíz darab közepes nagyságú csokitojás 12 hrivnyába kerül, de vannak egészen nagyok is: azokért darabonként 5–12 hrivnyát kérnek. A csokinyuszi is kelendő. A kisebbek 4–5, a nagyobbak akár húsz hrivnyáért vehetők meg.

A parfümöknek gyakorlatilag csak ilyenkor, nagyhéten van keletjük.

– Azelőtt naponta csak 2–3 darabot adtam el, most akár 30–35 is gazdára talál. Nem drágák. Hét és húsz hrivnya között adom őket – mondja Baráth István vállalkozó.

A bőséges kínálat ellenére a piaci árusok nem elégedettek. A többség csupán nézelődik, csak a legfontosabbakat vásárolja meg. Oka a vékony pénztárca.

A gyér érdeklődésnek van egy másik magyarázata is. Az ukrán–magyar határ közelsége, Vásárosnamény és az ottani TESCO áruház.

– Ott minden sokkal olcsóbb – mondja az egyik beregszászi fiatalasszony. – Érdemesebb átmenni és ott vásárolni. Így van ez a sütés alapanyagaival is. Olcsóbb a por- és a kristálycukor, a kakaó, a babapiskóta és még sok minden. Nekünk pedig nem mindegy.

Munkácson kettő húsz a házi tojás, az üzleti a fele ennek. Az elmúlt héten napról napra drágult a húsáru. A házi kolbász jelenleg nyolcvanöt hrivnyánál tart (egy hete még ötven volt), a sonkáé pedig hatvanötnél. Néhány nap alatt legalább harminc százalékos az áremelkedés.

A tej literje még mindig nyolc hrivnya környékén "hintázik", a tejfelé pedig tizenöt-tizennyolcról huszonötre ugrott. Sajtot sem lehet hatvan alatt látni. A kétdecis ecetes torma tíz hrivnya.

– Mindenki azt gondolja, hogy húsvét előtt nagy üzletet csinálunk, pedig nem így van – panaszkodik az egyik eladó, Kovács Vera. – Kevés a pénzük a vásárlóknak, nagyon meggondolják, miből és mennyit vesznek. Ahogy látom, jó, ha fele annyit el tudok majd adni, mint tavaly.

Viszont az árakat is óvatosan kell kezelnünk, mert gyanús lehet az olcsó, baj lehet a minőségével. Mert az illegális piac még mindig létezik. Nem csoda, hiszen elsősorban az olcsót keressük, bármilyen veszélyekkel jár is az. Az olcsót pedig csak úgy lehet előállítani, ha kevesebb benne a hús, mint abban, amelyet hosszú hónapokon át pácoltak, szárítottak, hogy a legfinomabb ínyencfalat legyen.

KISZó-összeállítás

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó