2010. március 27., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 46. (909.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívumÉlet-JelVitamin+ Főszerkesztő
Dávid legyőzte Góliátot!

Személyes élménnyel kezdeném: durván húsz éve járok a Zakarpattya hazai meccseire, de ekkora hőstettre nem emlékszem. Aki kilátogatott a címvédő Dinamo Kijev elleni találkozóra, az aligha felejti el egyhamar. S nem azért marad emlékezetes az Ung-parti kilencven perc, mert testközelből láthattuk az aranylabdás Sevcsenkót és sztártársait, hanem azért, mert a rendkívül okosan és csupa szívvel futballozó házigazdák szenzációs módon legyőzték a kétszeres KEK-győztes, sokszoros BL-szereplő és ukrán rekordbajnok D-betűsöket.

Szerda délután felemelő érzés volt Zakarpattya-drukkernek lenni, a közel teltháznyi publikum gólöröme, hajrábeli biztatása, és a lefújás utáni ünneplése elhallatszott az Ung túlsó oldalára, egészen a gyaloghídig. A hangulat lenyűgözőbb volt, mint ősszel, amikor szintén bravúrosan pontot csentünk a másik elitgárdától, a Sahtartól. Talán csak az 1992-es ukrán–magyar barátságos meccshez tudnám hasonlítani az atmoszférát. Akkor még labdaszedőként volt szerencsém kiszolgálni Kiprichéket, most pedig a tudósító hálás szerepében, tízezer örömittas szurkolóval együtt tapsolhattam meg a dávidi tettet végrehajtó hazai kedvenceket. A lefújás utáni első gondolatom az volt, ezek után biztosan elhiszik az ungváriak, hogy igenis képesek kiharcolni az élvonalbeli bennmaradást, hiszen ennél jobb önbiza-lomnövelőt nehezen tudok elképzelni. Ráadásul, még ha csak meccselőnyüknek köszönhetően is, de végre-valahára sikerült elmozdulni a kiesőhelyről. Az elmúlt három bajnokinkon hét pont a termés, ami különösen nagy szó annak tudatában, hogy az azt megelőző 18 összecsapáson csupán 10 egységnyit sikerült összehozni.

Ezek mind-mind azt mondatják a klub hűséges pártolóival, hogy a peches őszi szezon után kedvezőbb tavasz elé nézhetünk. Azt hiszem, valamennyi kárpátaljai sportbarát azt szeretné, ha a Dinamo-veréstől kicsit talán megrészegült tudósító derűlátása beigazolódna.

Mindenesetre azon prognózisom, hogy a biztató előjelek nyomán csapatunknak lehet keresnivalója a kijevi "kirakategylet" ellen, teljességgel bejött, sőt, legszebb reményeimet is túlszárnyalta. Meccsfelvezetőnkben megírtuk, fővárosi ellenféllel szemben ebben a szezonban még nem veszítettünk. Ősszel ugye az Arszenalt idehaza, az Obolonyt idegenben sikerült megverni, legutóbb pedig, épp a Dinamo-meccset megelőzően, az Arszenal vendégeként jött össze egy értékes pontszerzés. Ráadásul ebbe a sorba illeszthető az a tavalyi októberi bravúr, amikor Ungváron 1–1-es döntetlennel megtréfáltuk a másik bajnokesélyest, az UEFA-kupa győztes Donecket. Mondjuk a bányászcsapat bajszát néhány éve is sikerült megráncigálni, akkor még Viktor Rjasko ült az ungvári kispadon, s miután gólnélküli döntetlent játszottunk velük, az volt az egyetlen olyan élvonalbeli idényünk, amikor a végén nem estünk ki. Egyébként az említett meccs után minősítette krumpliföldnek a megyeszékhely Avangard-stadionjának gyepszőnyegét Mircea Lucescu...

Most viszont szó sem volt semmiféle krumpliföldről, a kijeviek sem keresték a vereség okát a pálya állapotában. Nem is tehették, az Avangard pályamunkásai szinte tökéletes munkát végeztek, kiváló játéktérre futhattak ki a két gárda tagjai. A Dinamo színeiben öt ukrán, valamint egy-egy szerb, horvát és marokkói válogatott játékost fedezhettünk fel a kezdő sípszó elhangzásakor, és még három brazil spílert. S nem pusztán emiatt, illetőleg a bajnoki táblázaton elfoglalt helyezések – a tizenötödik fogadta a másodikat – okán számítottak ők az egyébként még az őszről, a 13. fordulóból elhalasztott találkozó toronymagas esélyesének, hanem a korábbi statisztikák alapján is. Eddig ugyanis nyolcszor mérkőztek meg egymással a legjobbak mezőnyében, a mérleg nyomasztó: nyolc kijevi siker, 23–5-ös gólaránnyal. A négy ungvári találkozóból három is 2–1-es vendégsikerrel ért véget, a legutóbbin volt a legnagyobb különbség (1–4).

Most viszont sikerült a törlesztés! Akárcsak a Sahtar ellen, ezúttal is Trisovic keserítette a nagynevű riválist. A Metaliszt Harkivtól kölcsönvett szerb középpályás az 54. percben, az ötös bal sarkánál három védőt becsapva fordult kapura, s bombázott közelről Sovkovszkij lába mellett a hálóba. A meccs krónikájához tartozik, hogy addig Milevszkij és Jarmolenko lövései a kapufán csattantak, tehát a szerencse is velünk volt. A gól után még jobban felnőttek a feladathoz a hazai futballisták, a kiváló védőmunkának köszönhetően Sevcsenkóék komoly gólhelyzetet nem is tudtak kialakítani, csak a legutolsó pillanatokban kerültek kétszer is közel az egyenlítéshez, de kapusunk hatalmasakat védett, így sikerült megtartani a szenzációs győzelmet, ami túlzás nélkül beillik a pontvadászat legnagyobb meglepetésének.

A meccsértékelő sajtótájékoztatóra Valerij Gazzajev, a Dinamo orosz sztáredzője el sem jött. Valerij Zujev helyettesítette, aki sportszerűen gratulált a Zakarpattya győzelméhez, s az ilyenkor szokásos magyarázkodás helyett elismerte: teljesen megérdemelt a vendéglátók sikere. A győztes hadvezért, Igor Gamulát vastapssal fogadták az újságírók. A nyerő taktikát kidolgozó mester joggal volt elégedett összes játékosával, s kellő józansággal, valamint szerénységgel az ünneplés helyett előretekintett. Leszögezte, ez a bravúr igazán csak akkor ér majd nagyon sokat, ha szombaton az Obolony ellen is sikerül begyűjteni a három pontot. "Az ünneplés még odébb van, már ma este elkezdődik a legközelebbi bajnokinkra a felkészülés, csupán két napunk van kipihenni a fáradalmakat, s kellőképpen ráhangolódni a hétvégi, nem kevésbé fontos feladatra" – nyilatkozta az 50 éves szakmai főnök.

Amennyiben a ma délután, az ungvári Avangard-stadionban 14.30-kor (kijevi idő) kezdődő Obolony elleni mérkőzését is megnyerik a mieink, akár a tizenharmadik helyre is előreléphetnek, miután hétközben a kiesés elkerüléséért küzdők közül a Krivbasz a Dnyipro otthonában (3–1), a Csornomorec a Metaliszt vendégeként (5–1) maradt alul, a Zorja pedig pihenhetett.

Dunda György

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó