2010. március 25., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 44-45. (907-908.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
A nyilvánosság ereje

Képes-e megakadályozni a demokratikus közvélemény – a sajtó és néhány civil szervezet –, hogy az ungvári városvezetés elherdálja a Szpartak-uszodát? Az évekig "parlagon" heverő létesítmény keszekusza tulajdonosi jogviszonyairól beszámolt több tucat újság, nemegyszer tiltakoztak a civilek is. Hetekkel ezelőtt azonban az Ungvári Városi Tanács ülésén mégis csont nélkül átment az uszoda privatizációjáról szóló javaslat.

A médiában mindhiába hozták nyilvánosságra számtalanszor, az ungvári 1. számú patika helyiségének és az ungvári városi Köjál épületének privatizáció jogcímén történő ellopását. A közölt újságcikkek, civil tiltakozások hatására valaki megállíthatná a városi középületek magánkézbe való áramlását. Mindenki a vállát vonogatta, a bátrabbak elsütötték az utóbbi évek legközhelyesebb mondatát: ez egy következmények nélküli ország.

Vajon megálljt parancsolnak-e valaha az Ungváron uralkodó korrupciós ügyeknek? Valamikor átszakad-e a gát? A napvilágra kerülő kétes ügyek, az esetleges letartóztatások teljesen új lélektani helyzetet teremthetnek. Annak eredményeként, hogy rács mögé kerül néhány érinthetetlennek tűnő figura, hogy a rendőrség látványosan dolgozni kezd, megjön az emberek bátorsága és a hangja. Talán elérjük, hogy eloszlik a félelem, és nem lesz megállás, sorban jönnek az ügyek, a rendőrség és az ügyészség is úgy fogja érezni, van miért dolgozni.

Minél nagyobb a nyilvánosság, annál nagyobb lesz a nyomás a városvezetésen, hogy kihátráljon a kétes ügyletekből. Nincs más választásunk, hinnünk kell a nyilvánosság erejében.

Szabó Sándor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó