2010. március 25., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 44-45. (907-908.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...imádok szervezni, a közösségért tenni..."

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A Kulcslyuk mai vendége Filep Éva, a Mezővári II. Rákóczi Ferenc Középiskola pedagógusa, a "Kárpátalja Völgyeiben és Hegyein" Falusi Zöld Turizmus és Agroturizmus Fejlesztéséért civil szervezet elnöke.

– Mi ösztönöz egy tanárt arra, hogy a turizmussal kezdjen foglalkozni?

– A Munkácsi Tanítóképző elvégzése után az Ungvári Állami Egyetem filológia karán orosz szakosként szereztem diplomát. Majd átképeztem magam és évek óta ukrán nyelvtanárként dolgozom. Háziasszonyként rengeteg belföldi és külföldi vendéget fogadtam a házunkban. Mivel jól érezték magukat, s azt fejtegették, hogy a kárpátaljai vendéglátást másoknak is meg kellene ismerni. Öt évvel ezelőtt vágtunk bele tevékenységünk reklámozásába, a turistacsoportok kárpátaljai programjai és elszállásolása megszervezésébe és fogadásába. Közben már pályázati lehetőségek is adódtak, hivatalosan is bejegyeztettük a civil szervezetünket. Egy éve immár jogi személyként tevékenykedünk.

– Mivel lehet a magyarországi turistát Mezőváriba csalogatni?

– Erre a kérdésre a vendégeim szavaival válaszolok: "Ti jobban megőriztétek Kárpátalján a magyar konyhát, mint mi Magyarországon". Jómagam még ugyanúgy készítem a zöldséglevest, ahogy nagyanyám. Ezt az egészséges étkezési módot ma reformkonyhának nevezik. Azokat a hagyományos ételeket készítjük vendégeinknek, melyek Várira jellemzőek. Ilyen a táskaleves, a rakott tészta, a peterák stb. Ez utóbbi egy különleges leves, melynek alapját a tojáshéjba töltött rizs képezi. Falunk gyönyörű helyen fekszik, hiszen Vári határában ömlik a Borzsa a Tiszába. Ha igény van rá, strandolási lehetőséget is tudunk biztosítani a turisták számára. S amit vendégeink különösen értékelnek, nálunk a szállásadó is leül közéjük vacsorázni, és a beszélgetések a késő éjszakákba nyúlnak. Pontosan ez az előnye a falusi turizmusnak, az élő kapcsolat. A szállodában a látogató megkapja a kulcsát és amint bezárul mögötte a szobaajtó, kizárja a külvilágot, a személyes kapcsolatokat.

– Ragaszkodik a régi hagyományokhoz, a helyi népszokásokhoz?

– A férjem és én is Váriban születtünk, itt is nőttünk fel, így ismerünk minden helyi népszokást, népdalt. Például május első éjszakáján azzal lepjük meg a vendégeket, hogy felelevenítjük az éjjelizene, szerenád hagyományát.

– Kreatív ember hírében áll. A férje nem szokta szóvá tenni, ha ismét valamilyen újdonsággal áll elő?

– Nem, sőt ő még több ötlettel járul hozzá a szervezéshez. Mindketten szeretjük az embereket. Amúgy is egy nótás kedvű, így soha nem kell noszogatni, hogy ki adja meg a társaságban elsőként a hangot. Én pedig imádok szervezni, a közösségért tenni, tavaly még a falunap megrendezésében is részt vettem.

– Érdekes hobbija van...

– Én úgy szoktam mondani, a szellemi munka utáni kikapcsolódás. A kertünkben megtermett növényekből gyógytermékeket, kozmetikumokat kevergetek. Krémet, arclemosót, likőrféleséget, szeszes kivonatokat, gyógyszirupokat és hasonlókat. A természetgyógyászattal kapcsolatos folyóiratokból veszem a recepteket. A természetes szépség, egészség híve vagyok, elvem, hogy kisebb problémák esetén ne nyúljunk azonnal a kémiához.

– Kin próbálja ki a termékeit?

– Többnyire magamon, de van még egy "kísérleti nyulam", az édesanyám. Sőt, hadd dicsekedjem: a férjem most már borotválkozás után csak az általam készített arclemosót használja.

– Öltözködésnél ragaszkodik a klasszikus viselethez vagy követi a divatot?

– A tizenhat éves lányom, Hajnalka, inkább követi a divatot, amivel nem mindig értek egyet. Ebben a kérdésben konzervatív vagyok. A múltkor egy rendezvényre készülve hosszú szoknyát akartam felvenni, mire azt ajánlotta a lányom, hogy "anyuka, jobb lesz a rövidebb". Mondom, az kihívó, mire ő, "de elegánsabb". Meghallgatom a fiatalok tanácsát is, de inkább megmaradok az egyéniségemhez illő, visszafogottabb stílusnál.

– Az életfilozófiája is a természetességhez kapcsolódik?

– Igen, de több is van. Az egyik, hogy minden mesterkéltség nélkül legyünk önmagunk. A másik, amit a tanítványaimnak is mindig hangsúlyozok: légy büszke arra, honnan származol. Gyakran leparasztozzák a mi természetes falusi létünket. Nos, az én társaságomban ez a kifejezés csak pozitív kontextusban hangozhat el. Mert mi mindnyájan paraszti ősöktől származunk, akik értékes, nagy tudású és bölcs emberek voltak. És ezt illik tiszteletben tartani.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó