2010. március 23., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 43. (906.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Egy világnap margójára

Március 22-én méltattuk a víz világnapját. Azét az elemét, melynek köszönhetően mi is létezünk. Kárpátalja a teremtő által vízzel gazdagon megáldott vidék. Hegyeinkben számtalan forrás, nagy folyóvá duzzadó ér ered, hogy a Tiszát, Dunát táplálják friss, oxigéndús vízzel.

Az első élőlények is a vízben jöttek létre, onnan hódították meg a szárazföldet. Az ember az évezredek alatt elfelejtette, minek köszönheti létét, miért tartozik felelősséggel. A mai kárpátaljaiakra fokozottan érvényes ez a megállapítás. Elegendő kimenni a Latorca, az Ung, a Talabor vagy a Tisza partjára és láthatjuk, milyen szörnyűségeket művelünk élővizeinkkel.

Amerre a szem ellát, pillepalackok, háztartási hulladék, kirándulók által hátrahagyott soha el nem bomló szemét tömkelege. A lakosság minden lehetséges mérget és hulladékot a patakok, folyók medrébe, az ártéri területre hord, hisz majd csak elsodorja azokat az áradás. Arra közben senki nem gondol, hogy a saját életterüket mérgezik, unokáikat fosztják meg a természet csodáitól.

Sajnos, a természetvédők, az ökológusok is tehetetlenek az emberi nemtörődömséggel szemben. Hiába az évi több tucat ellenőrzés és pénzbüntetés, az illegális szemétlerakókat máig nem sikerült felszámolni. Ha egyet elhordanak, kettő-három nő ki a helyükön, s nyilván nem csak úgy magától. És nem más vidékekről jönnek ide beszennyezni vizeinket, kivágni a partokon növő fákat. Az itt élők, mi vagyunk a felelősök.

(balogh)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó