A napokban megjelent egyik hír szerint, az utóbbi időben Ukrajnában több lett az üzleti életben sikeres nő. Jelenleg a vállalkozások 22 százalékát vezetik a szebbik nem képviselői, bár ez még mindig elmarad a nemzetközi 25–33 százalékos átlagtól. Hogy az emancipációs törekvéseken túl mi kényszeríti a hölgyeket a férfiúi kötelezettségek átvállalására?

Történész ismerősöm szerint történelmileg alakult úgy, hogy a szláv asszonyok már az antik világban egyenrangúak voltak a férfiakkal. Nemcsak a háztartást vezették, nevelték a gyerekeket, piacra jártak, de ha úgy adódott, fegyverrel a kezükben is megvédték törzsüket. A huszadik század tovább edzette a hölgyeket. Gondoljunk csak a II. világháborúra, mely után a lányok többsége csonka családban, édesapa nélkül nőtt fel, így kénytelen volt hozzászokni a férfimunkához, s lassan átvette jellemvonásaikat is.

Másfelől ott vannak a riasztó demográfiai adatok. Ukrajnában jelenleg négy felnőtt nőre egy férfi jut. Az előrejelzések alapján tizenöt év múlva ez az arány tovább romlik. A szociológusok szerint ennek hátterében az átélt háborúk, a három nagy éhínség, a tömeges repressziók, nem utolsó sorban Csernobil és a gazdasági krízis állnak, melyek következményeként jelentősen megcsappant a munkaképes férfilakosság aránya. A teremtés koronáinak átlagéletkora napjainkban 62 év, a nők 12–15 évvel élik túl párjukat, holott ideális esetben ez a különbség maximum 3–4 év. 2025-re pedig várhatóan 60 és 70 évre csökken a két nem átlagéletkora.

Ennek tükrében már nem csoda, hogy mára a szebbik nem négyötöde kénytelen a háztartást jól fizető állásra cserélni. Hiába, a kényszer nagy úr. Krízis idején a munkaadók is szívesen alkalmazzák a családfenntartó szerepét felvállaló asszonyokat, akik szerintük a férfiaknál jobban kapaszkodnak a mindennapi betevőt biztosító állásukhoz, s emiatt hajlandók elviselni az alacsonyabb bért, a főnöki packázást, a túlórákat. Egy friss közvélemény-kutatás szerint a hölgyek 80 százalékát nem is az önmegvalósítás vagy karriervágy vezérli. Csupán az, hogy eltartsa családját.

Szomorú és egyben veszélyes dolog ez. Gondoljunk csak bele. Ha a hölgyek ilyen ütemben emancipálódnak, ha lassan az élet minden szférájában átveszik a vezető szerepet, egy nap csak arra ébredünk, hogy kihal az ország. Hisz a magasabb jövedelem érdekében a karrierlétrán felfelé kapaszkodó hölgyek idejébe nem fér bele a szülés, a gyereknevelés. Pedig a számítások szerint ahhoz, hogy az ország lakosságának száma gyarapodjon, családonként legalább három gyermeknek kellene születnie! És még egy szempont: minél önállóbb egy nő, annál inkább hajlamos rá, hogy egyedül vállaljon utódot. Az apa nélkül felnövő gyermekek, elsősorban a fiúk pedig – tisztelet a kivételnek –, bizonyítottan gyenge jellem?, határozatlan felnőttekké válnak, akik aligha jelentenek majd biztos hátteret családjuknak. Szóval lehet, hogy a nők ma úgy érzik, az esélyegyenlőség segíti érvényesülésüket, ám lányaiknak aligha lesz sok öröme a felnövekvő férfigenerációban.

Magyar Tímea