1637. március 19-én halt meg Pázmány Péter katolikus főpap.

1570. október 10-én Nagyváradon református családban született, 1583-ban katolizált. Belépett a jezsuita rendbe, Bécsben filozófiát, Rómában teológiát tanult, 1596-ban pappá szentelték. 1603-tól a grazi egyetemen tanított. 1616-ban előbb turóci préposttá, majd esztergomi érsekké nevezték ki. 1629-ben bíboros lett.

A magyar művelődéstörténet és irodalom egyik legjelentősebb alakja; a magyar irodalmi nyelv fejlődésének jelentős állomását képviselik a Prédikációk címmel kiadott beszédei. 1623-ban Bécsben létrehozott egy magasabb papnevelő intézetet, a későbbi Pazmaneumot. 1635-ben megalapította a nagyszombati egyetemet, a mai ELTE ősét. Mint a katolikus egyház magyarországi feje és az ellenreformáció vezéralakja, a Habsburg-ház érdekeit szolgálta, de támogatta Erdély önálló államiságát. Egyházkormányzóként hozzájárult a római katolikus egyház megújulásához, egyházmegyei és nemzeti zsinatokat hívott össze. Számos főúri családot ő térített vissza a katolikus hitre.