2010. március 18., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 40-41. (903-904.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Különös katedrálisok

Az ünnepélyesen megkonduló harang évszázadokkal ezelőtt eltérő módon adta hírül a vallási szertartás kezdetét és a haláleseteket, az egyházi vagy világi méltóság fogadását és a győztes csatából hazatérő harcosokat, de az ellenség érkezésére, a viharra és tűzvészre is figyelmeztetett. A harangozáshoz több különböző hiedelem is fűződött. Váratlan megszólalása közeli családtag elveszítésére utalt, míg az elhunyt búcsúztatásakor magától megkonduló újabb tragédiát vetített előre.

Az elsősorban Európában ismert fantomharangokat kétségtelenül Nagy-Britanniában övezi a legfélelmetesebb hírnév, ahol mintegy száz különböző helyszínen hallható a gyakran felcsendülő kísérteties harangozás. A skóciai Braidwood és Crossford közötti erdős völgyben rejtező Saint Oswald-kápolna környékén az elmúlt években is több kiránduló találkozott a hajdani kolostor "túlvilági lakóival", és hallotta az évszázadokkal ezelőtt elpusztult harang istentiszteletre hívó szavát. Az Anglia északkeleti részén fekvő Lincoln város székesegyházában egy XVII. században élt szerzetes kísért, és látogatásai alkalmával előszeretettel kongatja meg a híres székesegyház harangjait.

Egy középkori legenda szerint a szigetország délkeleti részén található Newingtonban egykor személyesen az ördög tett látogatást, akit úgy felbosszantott a misére invitáló harang, hogy dühösen felkapaszkodott a templom tetejére, leemelte a harangokat, és olyan erővel ugrott le a toronyból, hogy a patájával ma is látható nyomot hagyott a katedrális előtti kövezeten.

Az észak-angliai Yorkshire megyében található Dewsbury plébániatemploma nem csupán hat évszázados múlttal büszkélkedhet, hanem egyedülálló hagyományt is ápol. A legenda szerint 1434-ben egy helyi lovag, Thomas de Soothill mérhetetlen haragjában meggyilkolta szolgálóját, akiről kiderült, hogy nem járt rendszeresen templomba. Soothill azonban megbánta tettét, és lelkifurdalásában egy új harangot készíttetett a gyülekezet számára, amely az ördögi csábítás legyőzését és a keresztény megbocsátást jelképezi. A bűnbánatért esedező vitéz azt kérte az egyházközségtől, hogy a harang minden szenteste az adott év dátumával megegyező számban konduljon meg, és a különleges szertartás pontosan éjfélkor érjen véget. Csak így biztosíthatja a város nyugalmát és békességét, a "sátáni befolyásolástól". A plébániatemplom azóta is tiszteletben tartja a kérést.

Az "angliai Atlantiszként" is emlegetett Dunwich hajdan virágzó kereskedelmi központ volt. 1286-ban egy tomboló vihar során a település szinte teljesen megsemmisült. A XIV. században pusztító két özönvíz pedig újabb épületeket sodort magával, és fokozatosan az egész hely víz alá került. Csak néhány évvel ezelőtt kezdődött meg a feltárása. Dunwich hat temploma, egy kolostora és három kápolnája évszázadokon át rejtőzött a mélyben. Az időközben apró faluvá zsugorodott város mintegy száz lakója még napjainkban is gyakran észleli a hullámokból kiszűrődő harangzúgást.

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó