2010. március 18., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 40-41. (903-904.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"A világot nemcsak nézni kell..."

A közéletben szerepet vállaló, a közösségért érdemben munkálkodó, sokak által vagy csupán szűk környezetben ismert, de tisztelt és megbecsült emberek gyakran fejtik ki szakmai álláspontjukat, mondják el véleményüket az írott és elektronikus médiában. Sokkal kevesebbet, olykor szinte semmit sem tudunk viszont magánéletükről. Kulcslyuk című rovatunkban épp ezért kicsit másképp faggatjuk őket...

A Kulcslyuk mai vendége Mészáros Ilona néprajzkutató.

– Kossuth és Petőfi kortársának, a magyar szabadságharc résztvevőjének, Mészáros Károly ügyvédnek, újságírónak, néprajzkutatónak, Ungvár első történetírójának dédunokájaként évtizedekig a Megyei Népművészeti Központ főmunkatársa volt. A híres szépapa melyik szakterületét folytatta?

– A kárpátaljai mesék antroponímiáit kutattam, emellett a szűkebb pátriánkban élő nemzetiségek hagyományait, népszokásait gyűjtöttem és publikáltam. Több mint száz néprajzi cikkem és négy könyvem jelent meg. Magyar népi gyermekjátékokat is fordítottam ukrán nyelvre, ez volt a Táncol a kis Zsuzsika c. kötetem. Tehát nem estem messze attól a bizonyos almafától. A zsurnaliszta vénát pedig a fiam, Mihajlo örökölte, aki az egyik megyei lap munkatársa.

– A szülői házból milyen útravalót kapott a pályaválasztáshoz?

– Munkácson születtem, édesapám, Mészáros István orvosként dolgozott Szerednyén. Egyébként évekig mi is ott éltünk. Édesanyám, Mészáros Blanka pedig egyetemi tanár volt. Az orvosi pálya soha nem vonzott, pedig apám nagyon jó diagnoszta volt, a környező falvakból is hozzá jártak a betegek, hatalmas sorok kígyóztak az ajtaja előtt. Szerettem a földrajzot, érdekelt a zenei pálya, a sport. Viszont felsőfokú diplomát mindezekből akkor még csak Lembergben lehetett szerezni. Aranyéremmel végeztem az iskolát és mivel anyám is tanított – kitűnően beszélte a latin és a francia nyelvet –, a filológia mellett döntöttem, az ukrán nyelv és irodalmat választottam. Úgy képzeltem, hogy pedagógus leszek, és gyerekekkel foglalkozom majd. Befejeztem az aspirantúrát, a disszertációmat azonban nem védhettem meg. A karrieremre árnyékot vetett, hogy az öcsém akkor emigrált Nyugat-Németországba. Az egyik professzornak ez nem tetszett és mindent elkövetett, hogy megakadályozza a tudományos fokozatom megszerzését.

– Magyar család gyermeke, a személyi igazolványában azonban – míg azt feltüntették – szlovák nemzetiségűként szerepelt...

– Objektív okok miatt apám így íratta be magát és a gyerekei is így lettek anyakönyvezve. Amikor arról faggatnak, melyik nemzethez is tartozom valójában, tréfásan azt szoktam válaszolni: elveim és vérem szerint magyar, hivatalosan szlovák vagyok, ukrán diplomával, a ruszinok iránti szimpátiával és cigány temperamentummal...

– Néprajzi gyűjtései során babonákkal is találkozott. Hisz bennük, netán az életben használja is némelyiket?

– Az emberi lélekre kihat a babonákban való hit, megszokás, és ez alól én sem vagyok kivétel. Ha például vissza kell fordulnom valamiért, ösztönösen hármat köpök a bal vállam fölött, vagy ha a seprűvel leszedem a pókot a hálójáról, azonnal keresztet vetek, hogy szerencsét hozzon.

– A férje ismert ruszin író. Hogyan találkoztak?

– Pontosan emlékszem a dátumra, 1961. szeptember 1-je. Az Ungvári Állami Egyetem első évfolyamosai voltunk. Az első lekción az előadóterembe egy fekete, tűzes szemű fiú lépett be, kezében egy füzettel, amire ez volt írva. "Volodimir Fedinisinec versei". Azonnal elképzeltem magam egy híres író feleségeként, akivel beutazzuk a világot: Párizs, Róma, Budapest. A tekintetem a terem falán függő Petőfi Sándor arcképre esett, amely alatt egy idézet volt "Szabadság, szerelem, e kettő kell nekem...", majd ismét a csillagszemű egyetemistára lestem, és már tudtam, hogy nekem pont erre a két dologra van szükségem, s mindezt csak Fedinisinectől kaphatom meg. Azóta jóban, rosszban együtt vagyunk immár 46 éve.

– Az ő hatására kezdett el verseket írni?

– Inkább belső késztetésre. A magyar irodalomkritikát olvasva én is többnyire a népköltészetből merítve vetettem papírra a soraimat. Később a saját költeményeimet ukránból magyarra fordítottam. Mikor az Ukrán Írószövetség kárpátaljai tagozatának tagjává választottak, elsírtam magam.

– Mivel telnek nyugdíjas napjai?

– A háztartást vezetem, vagy ahogy mondani szoktam, a konyhában én vagyok a sámán és varázsolok. Már nagyon várom a tavaszt. Hobbim a kertészkedés. Feltölt a friss levegő, a kapálás, az ültetés.

– Életfilozófiája?

– A világot nemcsak nézni kell, hanem látni is és megélni benne dolgokat...

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó