2010. március 16., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 39. (902.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Szakmaválasztási dilemmák

Biztosra veszem, azokban a családokban, ahol érettségi előtt álló csemete van, szinte napi téma a pályaválasztás. A nebuló akarva-akaratlanul meghallgatja a szülők, nagyszülők tanácsait, a barátok, osztálytársak terveit, miközben az ő álmaira szinte senki sem kíváncsi. Nemrég véletlenül egy ilyen családi eszmecsere kellős közepébe csöppentem, ami bizony éles vitáktól sem volt mentes. Valójában azért mentem át a szomszédhoz, hogy miután lakatos volt tanult szakmáját illetően, az ajtózáramba beragadt kulcsomat szabadítsa ki. Mielőtt még előálltam volna a mondókámmal, a konyhaasztalhoz ültettek és kérték, hallgassam végig azon érveiket, amelyeket egyszem fiúk semmiképpen sem vesz tudomásul. Peti egyelőre még nem akar egyetemre menni, inkább szakmát szeretne tanulni, dolgozni és pénzt keresni. Apja, Péter, a mérnökire küldené, amit jómaga is elkezdett, de valamiért soha nem jutott el a hőn áhított diplomáig. A mai világban az informatikusoké a jövő, bizonygatta, míg az édesanya fia ügyvédi karrierjéről álmodozott. A vita talán órákig eltartott volna, ha csendesen meg nem jegyzem, hogy már végre én is szeretnék bejutni a lakásomba. Kedves szomszédom megszánt, és pillanatok alatt kivette a zárból a beragadt kulcsomat. Én tehát szerencsés vagyok, hogy a közelemben él egy mesterember, de mi van, ha nem? A szolgáltatóipar gyakorlatilag már a múlté, egy csapot felszereltetni, nadrágot megvarratni szinte luxus.

Hogy minek kapcsán mondtam el a fenti esetet? Mert szinte napok maradtak az emelt szintű érettségire való jelentkezésig, és bizony lesznek olyanok is, akik nem vállalkoznak a tesztírásra. Mint Peti, ők is szakmát akarnak tanulni és mielőbb pénzt keresni. Véleményem szerint az így gondolkodóknál nem kell erőltetni a továbbtanulást. Két tucatnyi szakiskolából lehet választani Kárpátalján, és aki nem érez magában kellő felelősségtudatot, kitartást az egyetemi vagy főiskolai továbbtanuláshoz, inkább bele se kezdjen. Ne válasszon olyan szakmát, amit ráerőltetnek, ne fizessék szülei feleslegesen a tandíjat egy olyan képesítésért, amivel később nem tud munkát találni. Az egyetemi diplomához vezető út, sajnos, göröngyös. A munkaerőpiacon viszont hiányszakma a kőműves, a szobafestő, az asztalos, a lakatos, az esztergályos vagy a varrőnő. Jogászokkal és közgazdászokkal viszont tele a padlás...

Nemrég Budapest és Bécs adott otthont annak a nemzetközi konferenciának, amelynek témája a bolognai rendszer volt. Számtalan pozitívuma mellett szó esett a túlképzés rákfenéjéről is, ami kivétel nélkül minden országban jelen van. Azt az oktatási miniszterek is elismerték, hogy sok a diplomás és az egyetemek nem tudnak lépést tartani a munkaerőpiac követelményeivel. S erre erősen rányomja a bélyegét a gazdasági krízis.

Valóban komoly dilemma a pályaválasztás. Nem tisztem javasolni ezen a téren, csak tanácsot adnék. A kitanult szakmát soha senki nem veheti el, még akkor sem, ha az élet úgy hozza, hogy más munkahelyen tevékenykedik az illető később. Aki azonban főiskolai diplomára vágyik, igyekezzen komoly tudást is szerezni mellé. Mert nemcsak a szakmát nehéz kiválasztani. A megfelelő tanintézet megválasztásában sem szabad tévedni...

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó