Ilyenkor, kora tavasszal jelentős károkat okozhatnak az erős lehűlések.

Köztudottan március folyamán a legtöbb gyümölcsfa endogén nyugalma megszűnik, s ha a tavaszi felmelegedések bekövetkeznek, a rügypattanás, a lombfakadás megindul. Ez azért veszélyes, mert az aktív anyagcserét folytató szervek fagyérzékenyek, s ezáltal a későbbiekben fellépő tavaszi fagyok igen jelentős károkat okozhatnak bennük. Elsősorban a szállító edénynyalábok a legérzékenyebbek a késői hidegek károsító hatására. A fagyvédelmi eljárások során azonban jelentős érték menthető meg, különösen a gyümölcsösökben.

A védekezés elsősorban akkor válik szükségessé, amikor a fa faggyal szembeni érzékenysége megnő. Például rügyképződéskor vagy -pattanáskor. Ezért ilyenkor szükség lehet olyan beavatkozásokra, amelyek a kedvezőtlen hatások csökkentésére, esetleg kiküszöbölésére – a nyugalmi periódus hosszának megváltoztatására – irányulnak. Ezáltal a gyümölcsfák rügyfakadásának késleltetésével a tavaszi lehűlések károsító hatását mérsékelhetjük. Erre a szintetikus, auxinhatású szerek – nagy koncentrációban – alkalmasak.

Ennek megfelelően a szőlőben, az őszibarack, valamint az alma esetében a márciusban alkalmazott naftil-ecetsavas permetezés a lombfakadást akár két-három héttel is késleltetheti.

Másik lehetőség a kora tavaszi fagyvédelemben a gyümölcsfák öntözése abból a célból, hogy a fenológiai fázisukat a tavaszi fagyok utáni időszakra toljuk el. Ez gyakorlatilag úgy valósulhat meg, hogy a nappal a gyümölcsfák törzsét folyamatosan öntözzük. Ezáltal, a víz párolgásából eredő hőelvonás a fák hőmérsékletének csökkentését, ami pedig ennek következtében az érzékeny fenofázis időben későbbre tolódását eredményezi.

Alma- és őszibarack-állományokban ezzel a módszerrel akár egy-két hetes virágzáskésleltetést is el lehet érni, mivel ennek következtében az érés időpontja is késik néhány napot. A módszer alkalmazása – a gyakorlati oldaláról közelítve – azért is előnyös, mert így az érési időpontok széthúzásával némileg mérsékelhető a szedés idején jelentkező esetleges munkatorlódás.

A gondos ápolás és védekezési eljárás alkalmazása mellett az edénynyalábok téli és tavaszi fagykárosodása viszont nagyon gyakran bekövetkezik. Azonban ez az állapot többnyire nem végleges. A külső és belső feltételek, valamint az idő függvényében a gyümölcsfák többé-kevésbé regenerálódnak, amely úgy jön létre, hogy a kihajtó rügyekből auxinok stimulálják a karbamidot, és az – a stimulus arányában – új háncsrészt fejleszt a károsodottak helyébe. Ezért a már megtörtént fagykárok esetén hajtásnövekedést élénkítő metszéssel vagy a metszés késleltetésével segíthetjük elő a regenerálódást, hogy induláskor több rügy szolgáltasson auxinokat, aminek következtében nagyobb lesz az esély a természetes regenerációra.