Idén a korai zöldségfélék palántanevelésében több magángazdánál is gondok keletkeztek, elsősorban azért, mert valahol valamit elhibáztak, nem figyeltek oda kellőképpen a szükséges teendőkre. Ezért nyilván nem lesz fölösleges ismét felhívni az érintettek és mások figyelmét is néhány alapvető és fontos mozzanatra.

Mindenekelőtt tudni kell, hogy a palántaneveléshez a termelőnek olyan közegre van szüksége, amely megfelel az alábbi kritériumoknak:

1. Mindenekelőtt legyen laza szerkezetű a talaj.

2. Legyen jó nedvszívó és víztartó képességű.

3. Nem elhanyagolható a megfelelő kémhatás (pH).

4. Tartalmazzon megfelelő mennyiségű tápanyagot (EC).

5. Legyen steril, azaz ne tartalmazzon növényi betegségeket kiváltó spórákat és mikrobákat.

Évtizedeken keresztül erre a célra az istállótrágya komposztján alapuló keverékeket használták a gazdák, több-kevesebb sikerrel. Ez azonban a felsorolt öt pontból csak az első kettőnek felelt meg tökéletesen, a második kettőnek csak esetlegesen, míg az utolsónak egyáltalán nem.

Később a termelők éppen ezeknek a hiányosságoknak a kiküszöbölésére kezdték el használni a tőzegalapú palántanevelő közegeket. Azonban a tőzegről tudni kell, hogy nyers formában alkalmatlan erre a célra. Ugyanis a tőzeg általában igen savanyú kémhatású. Ennek köszönheti a sterilitást, hiszen a gombák és mikrobák ezt nem viselik el. Ezenkívül közvetlenül hasznosítható tápanyagokban is igen szegény.

Tehát a tőzeget alkalmassá kell tenni palántanevelésre. Megfelelő mennyiségű mész hozzáadásával be kell állítani egy semlegeshez közeli kémhatást (6,5 pH ), valamint lassan lebomló műtrágyák hozzáadásával biztosítani kell a megfelelő tápanyagszintet.

A magántermelők többségének csak egy-két köbméter magházföldre van szüksége. Ők készen is megvásárolhatják ezt a keveréket, az úgynevezett szubsztrátot – 5-bromo-4-kloro-3-indolil-fosazfát/nitroblue-terazólium –, a gazdaboltokban. Csak figyeljenek oda, hogy azt vásárolják, amire szükségük van!