2010. március 16., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 39. (902.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Haltenyésztés kicsiben és nagyban

2002-ben egy beregszászi vállalkozó szellemű fiatalember nagy fába vágta a fejszéjét. Mivel akkoriban a piacokon és az üzletekben is hiánycikknek számított az élő hal, úgy döntött, haltenyésztésbe kezd.

– A kárpátaljai ember a halászléhez Magyarországról hozta a halat. Nálunk nem igazán lehetett kapni se pontyot, se keszeget, se más halfajtát, amelyek a bográcsba kerülhetnének. Az elhatározás megszületett, ám hely kellett hozzá, ahol kialakíthattam volna a halastavat – mondja Pecsora Mihály. Ismerősök hívták fel a figyelmemet a Mezőgecse és Nagybakta közötti elhanyagolt területre. Egy szeméttel belepett tómeder tárult a szemem elé. Megmondom őszintén, egyik ismerősöm sem hitt abban, hogy ott valamikor halastó lesz. De én bebizonyítottam az ellenkezőjét. Először számoltam, felmértem a lehetőségeket. Megnéztem, milyen teljesítményű szivattyúra lesz szükség, kiszámítottam, mennyi áramot fogyaszt.

Aztán belevágott és rengeteg problémába botlott: hol a leeresztőcsap hibásodott meg, hol a szivattyú, viszont csak egyetlen cél lebegett a szeme előtt: abban a tóban mielőbb halnak kell lennie!

– Kibéreltem a 14 hektáros területet, és hozzáláttunk a munkához. Először is megszabadítottuk a tavat és a környéket a benőtt gyomtól, a bozóttól és persze az odahordott szeméttől. Miután ezzel végeztünk, nem maradt más hátra, mint beleengedni a vizet és az apróhalakat. A beinduláshoz a tanácsokat egy magyarországi szakembertől kaptam, de sokat segítettek a huszti "kollégák" is. A tapasztalatszerzés után úgy döntöttünk, hogy a majd 11 hektárnyi tóba 22 ezer pontyot teszünk, valamint néhány száz busát és ragadozókat. Ugyanis csak így biztosítható a biológiai körforgás. Egy tónak is megvannak a maga törvényszerűségei. Okvetlenül trágyázni kell (évente hektáronként 2–3 tonna szükséges), emellett figyelembe kell venni a víz pH-értékét. Az sem jó, ha túl alacsony, és az sem, ha túl magas.

– Az ön halastava ideális méretű?

– Nem. Véleményem szerint még ennél is nagyobb kellene, mert úgy gazdaságos. És ez a fő szempont. Már egy olyan tónál, mint az enyém, legalább három munkást kell alkalmazni, viszont egy 30 hektárosnál is elég ennyi, tehát a befektetés tulajdonképpen ugyanannyi, viszont a jövedelem ennél sokkal nagyobb.

– Mit ajánl annak, aki csak saját részre szeretne halastavat kialakítani?

– Azt tudom javasolni, hogy ne a hasznot nézze, hanem a szépséget. Egy biztos: otthon halat tenyészteni nem lehet. Ezzel kapcsolatban egyébként nagyon sokan fordulnak hozzám. Nekik is azt szoktam mondani, hogy egy kerti kis halastónál elsősorban az esztétika a fontos.

– Milyen a minimális/maximális mélység?

– Két méter. Van eset, amikor a párolgás miatt nem tudjuk tartani a két métert, de az egy méter 80 centit mindenképpen igyekszünk tartani. Mivel az idén nem volt hideg tél, alig 15–20 centiméteres jég volt a tavon, viszont több léket is vágtunk, hiszen a halaknak szükségük van oxigénre. A havat is le kellett pucolni a jégről, mert a fény is fontos.

– Mivel etetik a halakat?

– Általában szemes terményekkel. A hal megeszik akármit, amit a vízben talál: felnő lucernán vagy akár füvön is, de természetesen nem olyan intenzíven, mintha terménnyel táplálkozna. Egy halnak 4–5 kilogramm szemes terményre van szüksége ahhoz, hogy minél hamarabb elérje piaci súlyát.

– Milyen fajtákat érdemes tenyészteni?

– Ukrajnában és szűkebb pátriánkban is a ponty a legnépszerűbb. Gyorsan nő, finom a húsa, szeretik és megszokták az emberek, hiszen kiváló sütni, finom belőle a halászlé. De a ponty mellé kell tenni busát is, amely még gyorsabban nő, szemesterményre sincs szüksége, algaevő. Minden tóba kellenek ragadozók is, ezt mi süllőkkel oldottuk meg. Rájuk azért van szükség, mert megeszik a bekerülő kis fehér halakat, ezeken nőnek fel, s végül egy igen ízletes, kiváló eledel válik belőlük.

– Milyen az optimális halsűrűség?

– Mi két tonnát tudunk lehalászni egy hektárról, ebbe benne van a busa, a ponty, a süllő. Ennyi a reális termelése egy tónak egy szezon alatt, ha megfelelő a trágyázás és jó a víz minősége.

– A megtermelt halat hol értékesítik?

– Évekig értékesítettük, de tavalyelőtt úgy döntöttünk, nem halásszuk le őket, hanem pallókat készíttetünk, és megpróbáltuk ide vonzani a turistákat, halászokat.

– Úgy tudom, afrikai harcsát is tartanak.

– Igen, most ez a divat és mi is a harcsák nevelésére fektetjük a fő hangsúlyt. Számukra télen-nyáron 26–27 fokos állandó hőmérsékletű vizet biztosítunk. Pisztrángtáppal etetjük őket a nekik kialakított medencékben. Egy lapméterre 700 darabot teszünk. Ez a fajta fél év alatt éri el a piaci súlyát. Az ország számos pontjáról kérnek tőlem afrikai harcsát. Annyira még nem ismert hal, de sokakat érdekel. Elsősorban éttermek vásárolják, de ugyanúgy a szupermarketekbe is mi visszük.

Hegedűs Csilla

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó