2010. március 16., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 39. (902.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Egy pofozkodás margójára

A tanítványát bántalmazó tanár esete még februári, ám az ügy csak később került a nyilvánosság elé.

Egy 63 éves pedagógus ököllel arcon ütött egy nyolcadik oszályos kislányt a megyeszékhely egyik iskolájában. Mint kiderült, nem először alkalmazott erőszakot az ukrán nyelvet és irodalmat oktató férfi, ám valamiért eddig senki sem mert szólni brutalitásairól. Jurij H.-ról az is kiderült, hogy nemegyszer a padhoz verte a gyerekek fejét, beleragadt a hajukba, bármilyen apró vétségért idiótának, bolondnak nevezte tanítványait, ordított és kiabált velük, mi több, a kollégáknak is kijutott a sértegető jelzőkből. A gyerekek nemegyszer panaszkodtak az osztályfőnöknek, hogy a tanár érthetetlenül magyarázza a tananyagot, de kifogásaik süket fülekre találtak.

Azon a bizonyos napon a 13 éves kislánynak a második órán írás közben eltört a tolla. Próbálta megjavítani, mire a tanár durván kérdőre vonta, miért nem ír, majd hirtelen ököllel az arcába csapott. A kérdésre, hogy az ütést miért kapta, még jobban elszabadultak a tanár indulatai, kizavarta a lányt az osztályteremből. A folyosón síró gyerekre az igazgatóhelyettes figyelt fel, aki azonnal bekísérte az igazgató szobájába, majd telefonon értesítették a szülőket. Utóbbiak már a körzeti megbízottal érkeztek, aki mindkét fél meghallgatását ajánlotta. Nos, a tanár tagadott, viszont az osztályban ülő 15 tanuló egyöntetűen tanúsította a verést. Ekkor a pedagógus az életkorára hivatkozva próbált magyarázkodni, mondván idős már, és nem bír a szemtelenkedő nebulókkal. Arra, hogy mitől szemtelenség, ha az eltört tollal nem tud tovább jegyzetelni a tanuló, már nem talált érveket. Az édesanya ezt követően feljelentést tett az ügyészségen, ahol a pofozkodó tanárt a büntető törvénykönyv 125. cikkelye alapján vonják majd felelősségre. Amíg azonban tart a hivatalos nyomozás, a pedagógus tovább tanít. Ennél is elgondolkodtatóbb, hogy ha bűnösnek találják a könnyű testi sértésként jegyzőkönyvbe vett cselekedetért, ötvenszeres adómentes minimális jövedelemnek megfelelő összeg befizetésére, illetve nyolcnapi kényszermunkára ítélhetik. Arról pedig, hogy dolgozhat-e tovább az adott tanintézetben, a továbbiakban már az iskola vezetése dönt.

Nos, az eset kapcsán azért felvetődik néhány kérdés. Tudom, hogy semmilyen törvény nem mondja ki, hogy a hatvannál, hetvennél idősebb tanárokat ideje lenne megérdemelt pihenőre küldeni, vagyis nyugdíjazni, de számuk csak Kárpátalján meghaladja a 35 százalékot. Ne csodálkozzunk hát, hogy a hatalmas generációs életkorkülönbség nem tesz jót az oktatásnak. Van olyan, a pályán három-négy évtizedet is eltöltő pedagógus, aki soha nem tudta átadni a tanyanyagot érthetően, mégis ott van az iskolában, mert valaki mindig áll a háta mögött. Ismerek olyan tanárt, mi több, iskolaigazgatót is, aki szintén előszeretettel osztogatta tanítványainak a pofonokat, mégsem mozdította el máig senki a bársonyszékéből. Miért? Nos, valószínűleg, mert Ukrajnában a diákverésért túl humánus büntetés jár...

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó