2010. március 13., szombat Országos közéleti lap VI. évfolyam, 38. (901.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Hív a haza

Csendesen forrongó világban élünk, ahol sokszor csak lappang az értelem. Az elmúlt évek kisebbségellenes politikája nyomán nyugtalanabbak voltak a pillantások, a szokottnál egy kicsit hevesebben, talán dühösebben dobbant a szív. Az agy pedig próbálta feldolgozni a feldolgozhatatlant. Például azt, hogy nemzeti emlékjeleink meggyalázói valahogy sohasem kerültek kézre.

Most ismét március van. Talán 2010 ebből a szempontból már békésebbre sikeredik. Háborgó lélekkel ugyanis nehezen megy nemcsak az ünneplés, hanem a hétköznapok tervezése is. Mindkettőhöz nyugodt, távolbalátó tekintetre, elmére, szívre és lélekre van szükség.

Nem volt ez másképp a XIX. században sem. Akkor is megszállás, elnyomás, pártosodás kalodájában szenvedett a nemzet. Mégis, Petőfiék, Kossuthék, Széchenyiék, Batthyányék megmutatták, hogy előre lehet lépni, ha közösek a célok, s ha ezek megvalósításához van elég akarat, elszántság, szabadságvágy. 1848. március 15-én kiderült: volt. Hívta őket a haza. És ők mentek.

A dátum ma már nemcsak az aznapi eseményeket szimbolizálja, hanem mindazt, amit a forradalom és szabadságharc jelent. A felemelt fejet, a cenzúrázatlanul kimondott és leírt szót. A magyar nemzet szabadságát. De kifejezi a közösen végzett jó munka – a felelős kormány létrehozása, az általa elfogadtatott törvények és a győztes csaták – feletti örömet is.

S talán a nemzeti öröm utáni vágy az, ami ma is megérinti a lelkeket. Ami miatt az emberek a megszokottnál is komótosabban készülnek az ünnepre, kitűzik a kokárdát. Egy emlékműnél vagy a Nemzeti dal költőjének szobránál állva, a Himnuszt énekelve mindenki egy kicsit erősebbnek érzi magát és a közösséget is. S közben a mába hívja a múlt örömének kései, ám soha ki nem alvó s mindig irányt mutató szikráját.

Erre az erőre s a közös munka utáni vágyra pedig nagy szükség van. Tulajdonképpen a ma embere sem akar mást, mint Petőfi vagy Kossuth a maga idejében. Rendet, élhető életet és szabad, egységes, gyarapodó magyar nemzetet itt, a Kárpát-medencében.

Tóth Viktor

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó