2010. március 11., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 36.-37. (899.-900.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...nehezen viselem a szigorú kötöttségeket..."

Rovatunk mai vendége Szocska László iparművész.

– Kanyargós út vitte a művészettől a művészetig.

– Valóban. A középiskola elvégzése után az Ungvári Iparművészeti Szakközépiskolába szerettem volna felvételizni, ám oda csak az általános iskola végzőseit vették fel. Akkor kitanultam a gépkocsivezetői szakmát. Egy ideig az Ungvári Állami Egyetem fizika szakos diákja is voltam, de nem tudtam megbékélni azzal, hogy az időnk java részében Lenin-műveket kellett elemezni és tanulni. Voltam dekoratőr, és még néhány szakmában kipróbáltam magam. Majd ahogy változott a világ és a rendszer az országban, fokozatosan visszatértem a képzőművészethez, autodidakta módon tanultam meg annak csínját-bínját.

– Jelentett-e hátrányt az önképzés?

– Volt ennek pozitívuma és persze negatív vetülete is. Mivel nem a mások által felállított szabályok közé szorítva kellett elsajátítanom a fa megmunkálását, formázását, szabadabban, kreatívabban dolgozhattam, kísérletezhettem. Viszont lehet, hogy egy iskolában mást, másként és többet is tanulhattam volna.

– Magánemberként sem szereti a korlátokat, szabályokat?

– Természetesen az egymás mellett élésnek vannak normái, melyeket be kell tartanunk. Bizonyos fogódzókra is szükség van, melyek mentén előre haladhatunk. Ám nehezen viselem a szigorú kötöttségeket még akkor is, ha azokhoz igazodva könnyebb lenne az életem.

– Mi motiválja mindezt?

– A jót és a rosszat is csak úgy hiszem el, ha azt személyesen megtapasztalom. A hibákból természetesen tanulok, a jó pedig előrevisz.

– Miért éppen a fát választotta kifejezőeszközül?

– Ez áll legközelebb hozzám, mert melegséget áraszt.

– Szakrális geometriának nevezi műveit. Mit takar a kifejezés?

– Az univerzumban a tér, a formák, az alakzatok és az energia egy egységes egészet alkot. Ennek része természetesen maga az ember is. Akárcsak a tetraéder s bármelyik geometriai alakzat, egy másikból alakul vagy képez vele új formát. Az életünkben minden mindennel összefügg, elválaszthatatlan része vagyunk a világmindenségnek.

– A munkáit elnézve nagy türelemre van szükség a megalkotásukhoz. Egy hivatali ügyintézés közben sem szakad el a cérna?

– Zárkózott típus vagyok, ha dolgozom, megszűnik számomra a külvilág. Az úgynevezett muszáj dolgok idegesítenek, melyekhez semmi kedvem, de tudom, hogy meg kell csinálnom. Olyankor hirtelen haragra gerjedek, de néhány perc alatt le is higgadok.

– Megsértődik, ha nem értik, mit ábrázol valamelyik kisplasztikája?

– Én úgy gondolom, hogy az alkotás közös munka: az enyém és a nézőé. Ezért, ha kérik, szívesen elmagyarázom, mit szerettem volna láttatni, kifejezni. Érdekes módon gyakran előfordul, hogy egy-egy alkotásomat kézbe véve valaki a talpáról a fejére állítja, és elismerően közli: nagyon szép. Olyankor magam is meglepődöm, mert akkor jövök rá, hogy úgy valóban mást fejeznek ki. Én hálás vagyok ezekért a felfedezésekért.

– Foglalkoztatja az ezotéria?

– Attól függ, mit nevezünk annak, hol a határa. Igen, érdekel ez a terület, de sokkal szélesebb összefüggésekben. Itt is gyakran a korlátokba botlunk. Valaki megszabta, hogy mit is nevezzünk annak, mi tartozik oda. Pedig az ezotéria is csak egy lépcsőfoka a nagy egésznek, ami sokkal jobban érdekel.

– A világegyetem és annak megismerése mindig előtérbe kerül. Vállalkozna egy űrutazásra?

– Talán ha fiatalabb lennék, igen. Az űrutazás azonban a megismerésnek csak a technikai része, amire szükség van ugyan, de nem ez a lényeg. A kutatások és számítások közben eltértünk az eredeti céltól, mely a mindenség megismerésén, a kapcsolatteremtésen alapult.

– Ezek szerint vannak rajtunk kívül értelmes lények a kozmoszban?

– Igen, de egészen más körülmények között élnek, mint mi.

– A világ végével riogatnak bennünket. Valóban bekövetkezhet ez 2012-bent?

– Szerintem valamilyen szintű változás biztosan bekövetkezik. Hogy az jó vagy rossz lesz? Ez nehezen meghatározható, hiszen a világon minden viszonylagos.

– Család?

– Elváltam, az édesanyámmal élek. A volt feleségem és a lányom Csehországban lakik. Én annak idején nem mertem nekivágni az ismeretlennek, és maradtam.

– A lánya örökölte a művészi hajlamot?

– Igen, végzettsége szerint grafikus. Nagyon tehetséges, de nem ezen a területen dolgozik.

– Ha most egyedül dönthetné el, hogy azzal foglalkozhat, amivel akar, mihez kezdene?

– Ugyanezt választanám. Nekem ez a küldetésem, ezért jöttem a világra.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó