2010. március 11., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 36.-37. (899.-900.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Csődközelben a Naftogaz
Ukrajna győzködi Moszkvát, jó partnere lesz a gázszállításban

Viktor Janukovics elnökválasztáson elért sikere részben annak is köszönhető, hogy sokan remélik, neki sikerülhet mérsékelni az orosz földgáz árát, másrészt pedig biztonságosabbá tenni és fejleszteni az országot behálózó, stratégiai fontosságú energiavezeték-rendszereket. Más vélemények szerint a nemzetközi közvélemény is legfőképp azért ismerte el sietve győzelmének jogosságát, s hívták meg azonnal az Európai Unió központjába, mert bíznak abban, személye révén garantálható lesz a biztonságos és kiszámítható tranzit. Valamint az sem elhanyagolható szempont, hogy jó eséllyel megszűnnek az orosz és ukrán hatalmi erőfitogtatások, ami az elmúlt időszakban veszélyeztette a térség gazdasági biztonságát.

A fentebb megfogalmazottak miatt különösen nagy várakozás előzte meg Viktor Janukovics múlt pénteki moszkvai útját, ami előtt az államfő – miután első külföldi útja nem kis meglepetésre Brüsszelbe vezetett – leszögezte: nem kell túlpolitizálni első külföldi vizitjeinek sorrendjét. Amint az oly gyakran lenni szokott – amikor igen nagy eredményeket várnak egy-egy eseménytől – úgy Janukovics moszkvai látogatása sem rengette meg a világot. Vendéglátójával, Dmitrij Medvegyevvel jobbára csak jól csengő frázisokat puffogtatva futottak diplomáciai tiszteletköröket, de egyvalamit azért igyekeztek tudatosítani: lezártnak tekintik a Viktor Juscsenko és Julija Timosenko nevével fémjelzett elmúlt öt év konfliktusoktól terhes időszakát, s mostantól tiszta lappal indulnak. Ez pedig azt is jelzi, mindent újratárgyalhatnak, akár a két ország között tavaly januárban aláírt, tíz évre szóló gázár- és tranzitmegállapodást is. Merthogy Janukovics moszkvai kirándulásának ez volt egyik legfőbb célja. Az ukrán gazdaság romokban hever, a magas energiaárak miatt az ipar képtelen konkurálni a világpiacon. Az új államfő pedig úgy szeretné beindítani a gazdaságot, hogy olcsóbb energiaárakat biztosít. Ehhez kellene Moszkva jó szándéka, hiszen erővel nem tudja módosítani a Kijev számára igencsak előnytelen tavalyi gázszerződést.

Árcsökkentésre hangolva

Nem árt megvizsgálni, miért is annyira égető az orosz gáz ukrajnai tarifájának ügye. A tavaly januárban hetekig elhúzódó orosz–ukrán gázháború végére pontot tevő kétoldalú megállapodás kényszerpályára sodorta Ukrajnát. A 2009. január 19-én Moszkvában aláírt kontraktus értelmében jelenleg 305 dollárért vásárolja a Gazpromtól az említett fűtőanyag ezer köbméterét a Naftogaz, miközben a szerződés aláírásáig 200 dollár alatti volt ez az ár. Ukrajnai gazdasági szakértők nagyon sok szempont miatt igazságtalannak tartják ezt a fajta árképzést. Sok egyéb mellett azzal példálóz- nak, hogy Fehéroroszország még mindig csak 168 dollárt fizet, de Németország is 210 dollár körüli áron jut hozzá, nem számítva persze a szállítási költségeket. De még a balti államok is kedvezőbb helyzetben vannak a 260 dollár körüli árral. Politikai beállítottságuktól függetlenül gazdasági elemzők egyetértenek abban, hogy 205–210 dolláros ukrajnai gázár lenne méltányos a Gazprom részéről, s ha ez megvalósulna, valóban jó esély kínálkozna az ipari termelés növekvő pályára állítására. Csakhogy adódik a kérdés, milyen áron sikerülhetne rávenni Moszkvát a jelentős engedményre? Elképzelések erre vonatkozólag is adódnak. Bohdan Szokolovszkij, a volt államfő, Juscsenko hivatalának energiaügyi főképviselője amondó, a Gazpromnak nem lehet érdeke az ukrajnai gázszállító, a Naftogaz megroppantása, hiszen akkor az orosz monopolcég európai kötelezettségvállalásai kerülhetnek veszélybe. Szokolovszkij úgy gondolja, a Kremlnek még mindig az ukrajnai tranzitálás éri meg a legjobban, s megfelelő, hosszú távú garanciák mellett inkább áldozna a már meglévő csővezetékrendszer korszerűsítésére, vagy akár kapacitásának bővítésére, semmint a hatalmas anyagi terhekkel járó Északi és Déli Áramlatok építésére, figyelembe véve a gazdasági recessziót is.

Nemzetközi konzorciumot szeretnének

A várhatóan rövid időn belül kormányra kerülő Régiók Pártjánál konkrét elképzelések is születtek már arról, miként lenne meggyőzhető az orosz vezetés. Szerhij Tulub, aki amúgy egyik esélyes a szakminisztériumi tárca elnyerésére, amondó: nem kell félni, a Gazpromot oda kell engedni az ukrajnai tranzit csővezetékrendszer felügyeletéhez, működtetéséhez, érdekeltté tenni annak reformjában. A politikus szerint a már ellenzékbe vonult Julija Timosenko meggyőződésével ellentétben, egyáltalán nem sértene nemzeti érdekeket, sőt, éppen azt szolgálná, ha egyenlő arányban – kijevi, moszkvai és brüsszeli jelenléttel – nemzetközi konzorcium alakulna az ukrajnai tranzitrendszer üzemeltetésére. Az esetleges konzorcium létrejöttében a Gazprom is érdekelt, erősítette meg máris Szergej Smatko orosz energiaipari miniszter. Kijev ebben az esetben azt várná Moszkvától, hogy olyan jelentős beruházást eszközöljön a gázszállítási rendszeren, ami évi 80 milliárd köbméteres kapacitásnövekedéssel járna. Tulub is úgy véli, figyelembe véve a világgazdasági krízis elhúzódását, Moszkva pillanatnyi érdeke a már meglévő szállítási kapacitások fejlesztése, főként, hogy Ukrajna új elnökére igazi partnerként tekinthet, semmint az igen költséges, a legújabb számítások szerint akár 24 milliárd dollárra is rúgó Déli Áramlat erőltetése. Tulub szerint maga az ukrán felvevőpiac is igen jól jövedelmez a Gazpromnak, éves szinten a 10 milliárd dollárt is eléri, s így az is fontos szempont, hogy Kijev ne nagyon nézzen esetleges más alternatívák felé.

Az egynapos moszkvai útjáról hazatérő ukrán elnök megerősítette, készek osztozni a tranzit egészének jogán. Már kampánya során is többször hangoztatta, szerződéses garanciákat akar elérni arra vonatkozólag, hogy éves szinten minimum 100 milliárd köbméter földgáz kerüljön Ukrajnán keresztül Európába. 2009-ben Ukrajna 95,82 milliárd köbméter gázt szállított e térségbe, ami húsz százalékkal, közel 24 milliárddal kevesebb, mint 2008-ban volt. Az idei év első két hónapjában 19,2 milliárd köbméter orosz földgáz jutott el a vásárlókhoz Ukrajnán keresztül.

Senki sem tudja, mennyi az adósság

Mindenesetre ahhoz, hogy az új kijevi kormány eredményes tárgyalásokat tudjon folytatni a Kremllel, hogy eleve kész legyen a szorosabb együttműködésre Moszkvával, vagy akár Brüsszellel, sürgősen rendbe kellene tennie saját gázipari vállalatát. Jól érzékelteti a bajok súlyát, hogy az ország legnagyobb állami vállalatának a kormánnyal együtt a napokban leköszönő vezetője nem tudta megmondani, mennyi a cég adóssága. De nem tudja ezt a szakminisztérium s egyetlen más állami pénzügyi szerv sem. Arról lehet hallani, hogy a Naftogaz a Gazprommal szembeni számláit eddig is csak az Ukrajnának nyújtott nemzetközi pénzügyi hitelekből tudta fedezni. Mondjuk nem is csoda a csődközeli állapot a cégnél, hiszen miközben az állam 300 dollár feletti árat fizet a gázért, addig a lakosság csak 74 dollárt térít érte, míg az ipari felhasználók éppen annyiért kapják, amennyiért a Naftogaz is veszi azt, azaz haszna rajta semmi. Februárban ráadásul 4 milliárd köbméterrel csökkent az ország stratégiai készlete. Janukovics táborában a kialakult helyzetért mégsem a cég sietve távozó elnökét, Oleg Dubinát teszik felelőssé, sokkal inkább Timosenkót, mert szerintük kézi vezérlés folyt a cégnél. A régiósok ígérik, sürgősen és gyökeresen megreformálják a Naftogazt, vele együtt pedig az ország egész energiapolitikáját úgy, hogy az az Európai Unió és Oroszország számára egyaránt elfogadható legyen, miközben természetesen mindebből azért Ukrajnának is gazdasági, valamint politikai haszna származzék.

Dunda György

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó