2010. március 11., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 36.-37. (899.-900.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nyelv-őr
Anyanyelvi és anyanyelvű oktatás/nevelés

Anyanyelv szavunk -i képzős és -ű képzős alakjának egyaránt fontos szerepe van a pontos fogalmazásban. Mind az -i, mind az -ű képző az anyanyelvvel ’kapcsolatos, arra vonatkozó’ értelemben használatos. Az anyanyelvi oktatás/nevelés kifejezés elsősorban pedagógiai vonatkozású, az anyanyelvű oktatás/nevelés oktatási nyelvpolitika jellegű kifejezés.

Induljunk ki abból, hogy az anyanyelv az egyén legbensőbb sajátja, ebben nyilvánul meg szellemi, kulturális, erkölcsi élete, ez fogja át, ez irányítja min-den megnyilvánulását. Az anyanyelv segítségével bontakoztatjuk ki értelmi képességeinket, szerezzük meg alapműveltségi ismereteinket.... Ezért alapozó tantárgy az iskolákban, célja és feladata az anyanyelv helyes és tudatos használatának kialakítása, kiművelése. Az anyanyelvi oktatás/nevelés a magyartanár (ukrán-, román-, szlováktanár....) feladata, aki a nyelvtantanításban figyelmet fordít a grammatikai rendszer megismerésére, s ezt a helyesírási készség kialakításának, a tudatos szóbeli és az írásbeli kifejezőképesség folyamatos fejlesztésének szolgálatába állítja.

Az anyanyelvű oktatás/nevelés az oktatás nyelvét jelenti, az anyanyelven történő oktatás jogát, lehetőségeit, tehát oktatási nyelvpolitikát. Olyan kérdéseket vet fel: milyen legyen az oktatás nyelve (egynyelvű, kétnyelvű, vegyes tannyelvű, anyanyelvű...); a gyermekeknek, főleg a kisebbségi gyermekeknek van-e lehetőségük és joguk anyanyelvükön megszerezni az alap- és a szakmai ismereteket?

A használatban nem mindig tesznek ilyen különbséget az anyanyelvi oktatás/nevelés és az anyanyelvű oktatás/nevelés kifejezés között. Pedig kellene.

Horváth Katalin docens

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó