2010. március 11., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 36.-37. (899.-900.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Matild néni ajándéka

Deák Erzsébet, vagy ahogy a helyiek szólítják, Matild néni, néhány éve költözött lányához Magyarországra. Ideje nagy részét viszont szülőfalujában, Nagyberegen tölti. Ahogy mondja, ide húz a szíve.

A hatunokás büszke nagymama, ahányszor látogatóba megy gyerekeihez, mindig készít valami meglepetést. Zoknit vagy meleg pulóvert köt, terítőt horgol, a lényeg, hogy saját készítésű legyen. Ottjártunkkor is épp egy csipkés asztalterítőn munkálkodott.

– Még iskolás koromban kezdtem el érdeklődni a kézimunka iránt – emlékezik vissza Matild néni. – Abban az időben magunk készítettünk cérna függönyöket, asztalterítőket, azt, amire épp szükség volt. Így megtanultam hímezni, kötni és horgolni is. Az idő múlásával unaloműzésként egyre többet horgoltam. Most nyugdíjasként, téli estéken általában ilyesmivel múlatom az időt – meséli, majd előhoz egy hatalmas doboz keményítésre és vasalásra váró elkészült munkát. Szebbnél szebb különböző mintájú és méretű terítő, kismellény kerül elő. – És ez nem az egyetlen doboz! – teszi hozzá mosolyogva.

– Honnan veszi a mintákat?

– A Fürge ujjak magazinból nézem ki, vagy a barátnőmtől kapok egy-két sablont.

– Eladásra is horgol?

– Nem. Bár volt, hogy megkértek, készítsek néhány darabot kiállításra, amit később el is adnának, de nem vállaltam.

– Három lánya közül valamelyik érdeklődik a csipkekészítés mestersége felől?

– Régen, kiskorukban kíváncsian nézegették és próbáltak kisebb-nagyobb sikerrel kötögetni, horgolni. Még a fiam, Csaba is beszállt a lányok közé. Most, hogy felnőttek, mindegyiküknek megvan a saját elfoglaltsága, hobbija. De talán majd az unokák közt lesz, aki tovább viszi a nagymama örökségét.

Almási Irén,

az UNE II. évfolyamos újságíró szakos hallgatója

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó