2010. március 4., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 33.-34. (896.-897.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Kulcslyuk
"...az értékeset, a valódit részesítem előnyben"

A Kulcslyuk mai vendége Nagy Natália, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar filológiai tanszékének docense.

– Csonkapapiból utazik fel hetente a megyeszékhelyre. Nem túl fárasztó a korán kelés, és gondolt-e már arra, hogy valahol közelebb keres munkát?

– Valóban nem könnyű hajnali háromnegyed háromkor ébredni és a vonatra sietni. Ám hála édesapámnak, mindig mindenhol idejében ott tudok lenni. Nem szeretnék változtatni. Ezért tanultam.

– Nagyon fiatalon kezdte a pályát. Emlékszik az első egyetemi előadására?

– Hogyne. Az első évfolyamosoknak tartottam órát folklórból. És bizony az én közismert magabiztosságom egy pillanat alatt elszállt. Lámpalázasan mentem be az előadásra, közben ezernyi kérdés kavargott bennem, mikor, mit, hogyan kell majd csinálnom. Hiszen a diákok alig néhány évvel voltak nálam fiatalabbak, tulajdonképpen felnőttekként kellett őket kezelnem. Aztán a harmadik évfolyamosoknál magyar nyelvórám volt, és ott már számos pozitív visszajelzést kaptam. Aktívak voltak, láttam, érdekli őket a téma, így idővel feloldódtam.

– Édesanyja nyomdokaiba lépve választotta a tanári pályát vagy más pedagógus ráhatására?

– Is-is. Édesanyám orosz–magyar szakos filológusként előbb a Gáti Középiskolában, majd Papiban tanított. Szándékosan nem abba a tanintézetbe írattak, ahol ő dolgozott, hogy elkerüljük a "tanár gyereke" jelzőt. Én Kaszonyba jártam iskolába. Ott Varga Éva oktatta a magyar nyelvet, aki szintén nagy hatással volt rám. Így az ő nyomdokaikba léptem.

– Felkapja a fejét, ha hibás beszédet hall?

– Ez már szakmai ártalom, ha két nyelvész van a családban. Édesanyámmal nagyon jókat szoktunk derülni, ha egy cégtáblán, plakáton vagy folyóiratban hibás szöveget olvasunk, a televízióban, rádióban furcsán megfogalmazott mondatokat hallunk. Néha már versengünk, ki talál több bakit a helyesírásban vagy szókiejtésnél. Gyakran rácsodálkozunk, hogy például az elektronikus médiában hogyan alkalmazhatnak olyan embereket, akik helytelenül használják az idegen szavakat, nem úgy ejtik a hangsúlyt egyes mondatoknál, ahogy azt a szöveg megkövetelné.

– Úgy tudom, a családban van egy harmadik pedagógus is...

– A férjem matematikus, a pályáját valóban tanárként kezdte, ám jelenleg termeléstervező egy beregszászi nagyvállalatnál.

– Diákszerelem volt az önöké?

– Igen. Még az első évfolyamon jöttünk össze, tizenkét éve vagyunk együtt. Hogyan fér meg egymás mellett egy reál és egy humán szakos? Nos úgy, hogy én nem kontárkodom bele az ő munkájába. Viszont ő, mivel nagyon olvasott, bármilyen irodalmi témához hozzá tud szólni, mindenről van véleménye. Azt szokta mondani, hogy a nyelvészkedést meghagyja nekem, mert engem úgysem lehet túlbeszélni.

– Ennyi tanárral a családban, gondolom, a négyéves lánya állandó irányítás alatt van.

– Minden erőnkkel próbáljuk nevelni, kisebb-nagyobb sikerrel. Korához képest olyan erős egyéniség, hogy néha az az érzésem, még rajtam is túltesz.

– Mint édesanya inkább olvassa a meséket csemetéjének vagy rajzfilmet vetít neki DVD-én?

– A verses meséket, mondókákat kedveli legjobban a lányom, ezt kell neki olvasni. A számítógépen is szokott rajzfilmeket nézni, de csak és kizárólag a magyar népmeséket, például Mátyás királyról. Viszont ott kell ülni mellette és kommentálni, hogy éppen mi történik a képernyőn. Nálunk a komputeres mesenézés sem egy önálló gyermekprogram, inkább egy családi mozizás.

–Mivel tölti szabadidejét?

– Korábban rengeteget olvastam, erre, sajnos már csak éjszaka jut időm. Szeretek sütni-főzni. A pácolt húsokat nagyon jól készítem, sok receptet jómagam találtam ki. Ez az én specialitásom. A rostonsülteknél az egész család bizalmát élvezem.

– Szeret divatosan öltözni?

– Az elegáns viselet híve vagyok. De csak azt veszem fel, ami jól áll nekem. Az öltözék tükrözze az ember egyéniségét, és ne az aktuális trendet utánozza. Soha nem kedveltem a bizsukat, holott egy időben nagy divatja volt. Az arany ékszereket, tehát az értékeset, a valódit részesítem előnyben. És ez az emberi kapcsolatokra is érvényes.

– Hisz az igaz barátságban?

– Bizonyos keretek között hiszek benne. Huszonöt éve van egy barátnőm, akivel nagyon jó kapcsolatot ápolok. Már neki is van családja, de azért a nagyobb ünnepeket igyekszünk együtt tölteni.

– Biztosan sokan irigylik a nagy adag optimizmusáért?

– Meggyőződésem, ha az ember minden apróságon felbosszantaná magát, nem tudna előrelépni. Igyekszem nem figyelni az irigyekre és jómagam is kerülöm ezt az érzést. Persze nekem is vannak vágyaim, de hát az viszi előbbre a világot, hogy merjünk nagyot akarni. Ha nem sikerül valami, humorral túl kell lépni az egészen, és nagy mosollyal folytatni vagy újra próbálkozni.

Fedák Anita

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó