2010. március 4., csütörtök Országos közéleti lap VI. évfolyam, 33.-34. (896.-897.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Nyelv-őr
Buri: egy furi nevű hami a Mekiben

"Burit kérsz?" – kérdezte az eladó a gyorsétteremben. "Igen" – vágtam rá, pedig soha nem hallottam ezt a szót. Mégis rögtön kitaláltam, hogy a burgonyára gondolt. Mindent következtetésekkel és feltételezésekkel szoktunk megérteni, nem csak az új jelenségeket. Én azt feltételeztem, hogy a buri létezik, különben az eladó nem használná, ő viszont azt, hogy ismerem a szót. Abban pedig hallgatólag egyetértettünk, hogy az igen válasz nem puszta tényközlés, hanem felszólítás: Adj sült krumplit! Ellenkező esetben éhen maradtam volna: "Burit kérsz? – Igen. – Aha, na szia!"

Egyvalami mégsem hagyott nyugodni. A bizalmas stílusban pajtás helyett pajti, biztos helyett bizti, kuncsaft helyett kuncsi járja. Ezekben két-két mássalhangzó áll egymás mellett. De akkor mi az, hogy buri? Miért nem burgi? Talán lustaságból? Ha a randevú mindig randi és nem rani, akkor a burgi sem olyan megerőltető. Ennek más lehet az oka.

Mielőtt továbbmegyünk, tegyünk néhány általános megállapítást! A kicsinyítő képzős alak kivétel nélkül két szótagból áll, akármi a szófaja (korcsolya–kori; undorító– undi; hamm–hami), és bármilyen hosszú (fröccs–fröcsi; konzervatórium–konzi). Az -i sosem önmagában, hanem egy mássalhangzóval együtt alkot szótagot: fa-gyi, azelőtt viszont csak egy mássalhangzó állhat (menstruáció–mensi, nem mensti, különösen nem menstri).

Ezek után lássuk, hogy a buri-hoz hasonlóan milyen -i képzős szavakban törlődik a két belső mássalhangzóból a második: A kupleráj–kupi; gyógyszer–gyógyi; bukméker– buki tanúsága szerint az olyanokban, amelyekben az első hang [p], [gy] vagy [k]. Még két helyzetben törlődik a záró mássalhangzó: a [cs] után (zacskó–zacsi) és saját maga után (Emma–Emi; rokkant–roki; csillogó-villogó–csili-vili).

Már csak azt kell megnéznünk, hogy mikor őrződik meg. Akkor, ha orrhang előzi meg (büntetés–bünti; undorító–undi; cimbora–cimbi), illetve réshang (feltéve, hogy ő maga nem [r] vagy [l]): István–Isti; Eszter–Eszti; gazda– gazdi. Az [r] vagy [l] után csak akkor marad érintetlen a mássalhangzó, ha orrhang (Bernadett–Berni), réshang (bolsevik–bolsi) vagy zár-rés képzésű [c] (durcás–durci), egyébként – ahogy fent láttuk – leesik (történelem– töri; furcsa–furi).

Ezek alapján kimondhatjuk, hogy az érintett mássalhangzóknak sem a képzéshelye (gége, lágy szájpad, ajkak stb.), sem a zöngéssége nem számít, csakis a képzésük módja. Ugyanakkor csodálatos, hogy mindenki a legcsekélyebb tudatosság nélkül használja. Nem is kell hozzá nyelvésznek lenni; elég magyar anyanyelvűnek születni. Győződjünk meg erről egy kis játékkal!

Én azt mondom: depresszió, te azt mondod: depi. Én: gürcölés, te: güri. Álljon meg a menet! Ha a Mercedes átszabva Merci, akkor ez miért nem gürci? Sebaj, ezt az apróságot nyugodtan törölhetjük a vetélkedő jegyzőkönyvéből. Folytatom: izgalmas. Te jössz: izgi. Fog ez menni! Rajtam a sor: mozgóképszínház. Heltai Jenő egy időgépből kiszállva: mozi. Jaj ne! Talán mozgi, nemde? Csak azért sem csüggedek: hörcsög. Mire te: höri. Még sincs veszve semmi: bölcsőde. A válasz azonban: bölcsi. Segítség! Feladom!

Itt bizony megáll a tudomány, legalábbis az enyém. Akárhogy is kozmetikázzuk, a fenti szabályok csak összességében látszanak jónak, mert akad néhány kivétel. Bár a Csongor általában Csongi, előfordul rendhagyó Csoni formában is. Mit tegyen ilyenkor a nyelvész? Ha azt hallja, hogy doki, vajon dicsérje meg a beszélőt a szabályos képzésért, a Magdi hallatán viszont kérje meg a Magi bevezetésére, hadd legyen tökéletes az elmélete?

Ne tegye, inkább tárja fel és fogalmazza meg jobban a szabályt. Örülnék, ha az olvasó (bocsánat: olvi) segítene a töprengésben. Aki például az olyan szavakon bosszankodik, mint amilyen a hambi (hamburger), az a lelki békéje érdekében és – ami sokkal fontosabb – a nyelvészet nagyobb dicsőségére magyarázza meg az alkesz keletkezését, hiszen az alkoholista nyugodtan lehetne ali, sőt akár alki is. Ha mindezt szakszerűen levezeti, akkor számomra máris szimpatikus – avagy stílusosabban: szimpi.

Horváth Péter

(Édes Anyanyelvünk)

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó