2010. március 2., kedd Országos közéleti lap VI. évfolyam, 32. (895.) szám
CímlapHírekMagunkrólLinkekHirdetésArchívum • Élet-Jel 2009: 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 Főszerkesztő
Profit kontra ember

A botrányok már hozzátartoznak mindennapjainkhoz. Ha nem a gáz és annak ára miatt kirobbant vita borzolja a kedélyeket, akkor a cukor körül kavarognak az indulatok, vagy az útlevelek, pontosabban azok hiánya okoz felháborodást. És a sort hosszasan folytathatnánk. A mizéria végére minden esetben drasztikus áremelés tesz pontot, és láss csodát, egy csapásra eltűnnek a gátló tényezők, nincs többé hiány semmiből.

Nekem egy-egy ilyen "hirtelen" fellépő hiány a régi uniót juttatja eszembe. Akkor a hivatal megcáfolhatatlan tényekkel igazolta, hogy mindenért a fránya kapitalizmus és Amerika a hibás. Természetesen arról szó sem esett, hogy hiánygazdálkodásra rendezkedett be az ország. Napjainkban csak annyiban módosult a magyarázat, hogy bűnbakként a gazdasági válságot illik megnevezni.

Már évek óta ilyen "válság" sújtja az útleveleket. Hol elfogy az űrlap, hol a nyomda áll le, máskor a készítésére szánt pénzforrás apad el. A legújabb hírek szerint a belügyi tárca az útleveleket készítő konzorciumnak nem törlesztette több mint 150 millió hrivnyás tartozását, ezért most a 2500 kérelmező hiába vár úti okmányára.

Nehezen tudom elképzelni, hogyan lehet ekkora adósságot felhalmozni, mikor a "paszport" igencsak borsos. Szerintem erre még a válság sem megfelelő magyarázat. A környező, Ukrajnánál sokkal jobb gazdasági helyzetben lévő országokban a minimálbér elenyésző hányadát teszi ki az útlevél ára. A mi esetünkben megközelítőleg a felét. Így a térségben mi kapjuk meg a legdrágábban a határátlépésre feljogosító okmányt, ráadásul még így is hosszas sorban állás, több hónapos várakozás után.

Persze, meg is sürgethetjük a dolgot, ha felárat fizetünk érte. Érdekes, hogy ilyen formában még most, a mizéria idején is szert tehetünk rá. Miért nem lehet ezeket a gyorsított eljárásokat korlátozni, ha látják, hogy fennakadások vannak? Ekkora naivságot! Akkor miből lesz a biznisz? – csapják össze nevetve kezüket többen is. Sajnos, igazat kell nekik adnom. Az illetékesek nemrég úgy nyilatkoztak, hogy hamarosan rendeződik a helyzet, és visszaáll a rend. Elsősorban az üzleti célokra, tanulmányi utakra és gyógykezelésre benyújtott igényeket elégítik ki soron kívül. Ha még az a beteg egyáltalán életben lesz, jutott eszembe a hír hallatán. Vagy mi van a diákok határidős tanulmányútjával? Nos, úgy tűnik, ez a legkevésbé sem érdekli a hivatal munkatársait. A profit a lényeg, nem az ember.

Varga Márta

Minden jog fenntartva © 2009 Kárpáti Igaz Szó